Szerencsére minket pont nem érint a dolog, mert a kisebb fiam már halasztott egy évet, neki már mindenképpen mennie kell jövő szeptemberben suliba. Annyiban viszont érint a téma, hogy vajon hová teszik majd azt a rengeteg gyereket, akit a következő tanévben iskolába fognak küldeni? Most maradtak az oviban, akik már lassan 8 évesek lesznek jövőre, azok, akik 7 és akik még be se töltötték a hatot. Sokkal több gyerek fog elmenni, ha mindenkinek el kell mennie, mint a korábbi években. Kérdés, hogy hol fognak elférni? Vagy épp szerencsénk lesz, mert a túl magas osztály létszámok miatt új osztályokat lesznek kénytelenek nyitni, így esély lesz a kisebb létszámú osztályra?
Találgatunk még mi, szakemberek is, hogy vajon mi lesz, mert egyelőre nem jött ki a törvény végrehajtási rendelet, ami konkretizálná azt, hogy mi is fog történni. Egyelőre az sem biztos, hogy a hat éveseknek el kell menniük iskolába.
A január 1-én hatályba lépő törvény (teljes itt) vonatkozó szövege a következő:
A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kora előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.
Amit eddig biztosan tudunk:
Január 15-ig egy engedélyező szervhez kell benyújtani a kérelmeket a szülőknek, amennyiben szeretnék, hogy gyerekük még egy évet óvodában maradhasson.
A törvényben szerepel: Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Tehát a szakvéleménnyel már rendelkező gyerekek nagy valószínűséggel maradhatnak óvodában.
Sajnos a többi részlet csak feltevés, mint ahogy az is, hogy az engedélyező szerv vélhetően az Oktatási Hivatal lesz. Hogy a hivatal mi alapján fog döntést hozni, azt viszont nem lehet tudni. Meg lehet kísérelni a pedagógiai szakszolgálatoknál szakértői véleményt szerezni, hiszen ehhez minden szülőnek joga van, de az idő rövidsége és a szakszolgálatok leterheltsége miatt egyáltalán nem biztos, hogy határidőig (január 15.) sikerül megkapnunk a szakvéleményt.
2009 májusában költöztünk Londonba, éppen másfél éves volt a kisfiam és 5 hónapos pocakos voltam a lányommal. Azon túl, hogy nem volt magyar csatorna, az angol nyelvű csatornákat sem volt időm nézni. A két kicsi között 19 hónap van, még a fiam is bőven pelenkás volt. Autónk nem volt egy jó ideig, így nagy hassal rohantam a kismotoron száguldozó kiskrapek után egész nap. Boltból a játszótérre, védőnőtől a parkba. A kórházba busszal jártunk, szülni taxival száguldottunk. A pici megszületése után valóságos ámokfutásnak éreztem az életet, legalább egy évig. Így aztán elszoktunk a tévé nyújtotta háttérzajtól, volt abból bőven. Ha végre csend volt, élveztem, hogy végre egy kis nyugalomhoz jutnak kimerült agysejtjeim.
Azóta már hazaköltöztünk és rengeteg dolog történt velünk. De a tévé sosem hiányzott. A szükséges információkhoz hozzájutunk az interneten. Nem mondom, hogy teljesen képernyőmentesen élünk, van monitorunk, amin a gyerekek meséket nézhetnek. Olyan mesét, ami megfelel az életkoruknak, esetleg családi filmeket. Általában az egész család együtt nézi, hétvégente, vagy egy egy rövidebb mese belefér hétköznap is. A nagyok használják az internetet is már, felügyelettel.
Mi is használjuk a netet, családdal való kapcsolattartásra, munkára, információ szerzésre. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne az internet. Viszont az biztos, hogy egy óvodás vagy annál kisebb gyereknek bármilyen képernyő előtt ülni nem csak hogy fölösleges, de bizonyos mennyiség után káros. Rengeteg kutatás folyt a témában, nem szeretnék senkit statisztikákkal fárasztani. A gyerekeknek mozgásra van szükségük a fejlődésükhöz. Méghozzá rengeteg mozgásra. A képernyő előtt ülés leginkább ezért befolyásolja károsan a gyerekek fejlődését. A mozgástól fosztja meg őket, attól vesz el időt, ami a legfontosabb. És akkor még nem beszéltem arról MIT néznek. Mert a tévéből válogatás nélkül ömlik a gyerekekre a reklám, a felnőtt tartalom, az erőszak. El sem tudjuk képzelni, hogy reagál egy kicsi gyerek arra, ami nekünk már teljesen megszokott. Ráadásul a gyerekek még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a mese között. Ezért nem tudják, hogy a filmben a szereplők csak eljátsszák a szerepet. Ettől függetlenül persze megpróbálják feldolgozni és utánozni az ott látottakat. A bennük létrejövő feszültség hatására szorongóak, vagy épp agresszívak lesznek, akár viselkedés zavarok is kialakulhatnak. Egy beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő gyermek esetében fokozottabban is érvényesülhet a tévé káros hatása. Az amúgy is megkésett agyi, és mozgásfejlődését még inkább hátráltatja, beszédfejlődését is akadályozza. Szorongást és a viselkedészavart erősíti, a pihentető alvást megnehezíti.
A legkisebbeknek egyáltalán nem ajánlott a tévénézés, óvodás korban naponta maximum 30 perc, a 6 és 8 év közöttiek 1 óránál, 9 és 12 éves kor között másfél óránál többet nem ajánlott tévét nézni.
Az időtartamok betartásán kívül fontos, hogy válogatás nélkül ne nézzenek a gyerekek képernyőt. A gyerekszobába pedig, különösen ahol a gyerekek alszanak, ne legyen tévé!
“Iskoláskorig semmit ne nézzen a gyerek!”
Mondta Vekerdy tanár úr, fogadjuk meg a tanácsát, de lehetőleg próbáljuk meg minimálisra korlátozni a tévénézést! Helyette olvassunk minél többet a gyerekeknek!
A napirend tervezése nekünk, felnőtteknek is fontos, hiszen sokszor annyi a napi tennivaló, hogy könnyen elfelejtünk elmenni egy megbeszélt találkozóra, ha nem írjuk fel. Én legalábbis rendszeresen elfelejtem azt a programot,amit nem írok be a telefonomba. Nekünk egy nagy családi naptárunk van a konyha ajtóra függesztve, és arra írjuk be a tervezett programokat. A naptárba beírunk mindent, így elkerülhető a programok egymásra szervezése. Ha az egyikünk éppen leszervezni készül valamit, elég ha rápillant, és máris látja, hogy az az időpont nem alkalmas, mert a másik már beírt valamit. Amennyire segítség nekünk, felnőtteknek a naptár, a gyerekeknek még inkább fontos, hogy fel tudjanak készülni a következő napra, ne maradjon otthon a délutáni edző cucc, uszodai holmi, vagy bármi más. Reggel csak rápillantanak, és máris összeszedettebben indul a napjuk.
A kicsiknek, ovis korú gyerekeknek egy vizuális gyerek naptár, heti rend jobb, amibe rajzolhatunk, vagy fotókat is készíthetünk. Az enyémek nagyon várják minden nap, hogy egyel arrébb ugorjon a kis emberke, és számolgatják lelkesen, hány nap van még a hétvégéig. Ugyan így jelezhetjük nekik az ünnepeket, szülinapokat, névnapokat, fontos eseményeket, egy kis rajzos ábrával.
A nagyok már a felnőttek naptárát is nyomon követhetik, ők már képesek hetekben is gondolkodni, és előre terveznek, számolgatnak, mikor jön végre az iskolai szünet vagy egy utazás.
Azon kívül, hogy a gyerekek felkészültebbek, összeszedettebbek és koncentráltabbak lesznek a naptár, heti tervező használatával, biztonságérzetüket is növeli. Viselkedésük a kevesebb feszültség miatt nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, és kevesebbszer lesz szükségük hisztivel levezetni a felgyülemlett feszültséget.
Miért fontos ez? Mivel a kicsi gyerekeknél még nem alakul ki az időbeli tájékozódás képessége. Képtelenek még felfogni a jövő héten, hétvégén, vagy akár a holnap fogalmát. Mivel nekik ez megfoghatatlan, ezért frusztrációt jelenthet számunkra, hogy nem tudják, mi mikor fog bekövetkezni, vagy mennyit kell valamire várni. Jól ismerjük a kicsi gyerekek türelmetlenségét. Képtelen kivárni, sorban, autóban. Mikor érünk már oda?? Kérdezik kétezer- ötszázhuszonháromszor mire a nagymamához érünk. A mozgás nélkül üldögélés, az unalmas sorban állás kész kínzással ér fel egy kisgyerek számára.
Az ötlet egy nyári nyaralás előtt jött. Bennem is volt egy kis szorongás, hogy mi lesz a gyerekekkel (két kicsi 3 és 5 éves), amíg mi egy hetet apával töltünk, távol tőlük, és a mama vigyáz rájuk. Igaz, a megszokott helyükön, de mégis nélkülünk. A kisfiam soha nem aludt még máshol, mert nem volt lehetőség rá (az anyukám több száz km-re lakik). Ez volt az első alkalom, hogy kettesben, nélkülük terveztünk elmenni nyaralni. A fiam nehezen vált el tőlem, az ovis beszokása is lassan, keservesen, sírósan alakult. Mai napig sírdogál hosszabb szünetek utáni első napon, pedig jövőre iskolába megy. Kisfiam szorongására olyan eszközt gyártottunk, amik segítette, hogy átfogja az értelme az egy hetes távollétünket. Egy kézzel rajzolt táblázat lett a megoldás, amelybe annyi oszlopot rajzoltam, ahány napra elutazunk. Minden reggel bejelölhetett egy napot a naptárjában, és így látta, hogyan fogynak a napok, és közeledik a várva várt találkozás. Anyukám mesélte, hogy minden nap az első dolga volt jelölni, utána megnyugodott. Nem volt se sírás, se hiszti, beszéltünk telefonon minden nap pár percet, és bár nagyon várt minket, különösebb extra feszültség nélkül telt el a hét nap. Nagyon boldogok voltunk, hogy kitaláltuk neki ezt a táblázatos módszert, és hamarosan tovább fejlesztettük a dolgot az iskolás gyerekeink számára is. Erről a következő cikkben fogok írni, hamarosan!
Tapasztalataim szerint sok szülő nem tudja, mit jelent az SNI. Sokszor megkérdezik tőlem, mi is ez, minek a rövidítése? Az SNI a sajátos nevelési igény rövidítése, ilyen formán az SNI-s gyerek sajátos nevelési igényű. Mit jelent ez?
A köznevelési törvény szerint a sajátos nevelési igényű gyerekek a kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő kategóriába tartoznak. Pontos meghatározásuk:
“Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.” 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
Ezeknek a gyerekeknek speciális szükségleteik vannak, ezért általában egy óvodai csoportban, vagy osztályban csak egy-két fő sajátos nevelési igényű gyerek van. Jó esetben az óvónő/tanító egy asszisztenst is kap a gyerek mellé, mivel ők az úgynevezett “egy emberes” gyerekek, akiket valakinek mindig szemmel kell tartani. Ezt egy óvónő nehezen tudja megtenni, amikor huszonvalahány másik gyerekre is ugyanúgy figyelnie kell.
A speciális szükségletű gyerekek közül nem mindenki integrálható normál intézménybe, azaz nem mindenki járhat normál óvodába, iskolába, bár a többségük igen. Hogy ki az, aki alkalmas az integrált nevelésre, azt a szakértői bizottság dönti el, ők jelölik ki a gyerek számára azt az intézményt, ahol tankötelességét teljesítenie kell.
A 2010. évi jelenleg is hatályos törvénymódosítás, tartósság és súlyosság alapján csoportosítja a rendellenességeket. A módosítás után a súlyos és tartós pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekek az SNI kategóriában maradnak, míg külön kategóriát képeznek a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők (BMT).
A sajátos nevelési igény nem egy orvosi diagnózis, hanem az oktatás területén való többletjogosultságok biztosítása érdekében bevezetett iskoláztatási kategória. Ezek a gyerekeknek a szakértői véleményben előírt minőségű és mennyiségű gyógypedagógiai fejlesztésre jogosultak, melyet az őket nevelő intézménynek biztosítania kötelező.
A tanulási zavarok tünetei elsősorban a gyerek teljesítményében és viselkedésében találhatóak meg. Feltűnhet, hogy a gyermek figyelmetlen, nehezen koncentrál, munkái rendetlenek, mozgása ügyetlen. Teljesítménye ingadozó.
A sok kudarc és frusztráció hatására a gyermek szorongó, visszahúzódó, bizonytalan vagy épp ellenkezőleg, agresszív, nyugtalan lesz. Gyakran előfordul, hogy az osztály “bohóca” válik belőle és látszólag ő is jól érzi magát ebben a szerepben.
A főbb figyelmeztető tünetek már óvodáskorban is megfigyelhetőek:
A figyelem tartósságának a hiánya. A gyerek nehezen koncentrál hosszabb ideig egy feladatra, csapong játék közben is, könnyen elterelődik a figyelme.
Rendezetlen, bizonytalan a mozgása, nem tud végrehajtani bonyolultabb mozgásformákat bemutatás után sem.
Az egyensúlyérzékelés zavara miatt ügyetlen, gyakran elesik, megbotlik.
Testképe kialakulatlan, nem ismeri pontosan a testrészeit, nem tudja megmutatni a saját testén vagy másén.
Előfordul a téri tájékozódás zavara. Problémás a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetése. Későn alakul ki a dominancia, hogy jobb vagy balkezes.
A finommozgás kialakulatlansága miatt rosszul fogja a ceruzát, görcsösen, erős nyomatékkal szinte vési a papírt, vagy ellenkezőleg, túl gyenge nyomatékkal rajzol.
Az érzékelés zavara. Ez megjelenhet a látás terén, például formák, arányok észlelése vagy hallás terén, nem tudja kiszűrni a lényeges információt a háttérzajból. Térbeli relációkat nehezen ismer fel.
Gyenge ritmusérzék.
Hallási figyelem fejletlensége miatt nehezen különbözteti meg a beszédhangokat, artikulációs problémák is előfordulhatnak.
Szerialitási problémák (sorbarendezés nehézsége).
Nehezen tanul mondókákat, verseket. Egymás utáni utasításokat nem tud követni.
Ha ezeket a tüneteket felismerjük gyermekünknél, érdemes mielőbb a nevelési tanácsadóhoz fordulni. Egy komplex vizsgálat keretén belül felmérik a gyermek hiányosságait, képességbeli elmaradásait és kiderül, szükség van e fejlesztésre, terápiára. Minél korábban megkezdődik a részképességek, képességbeli elmaradások, hiányok célzott fejlesztése, annál valószínűbb, hogy a gyermek behozza az elmaradásokat, mire elkezdi az iskolát. Ha mégsem, akkor is nagyon nagy előnnyel indul, ha pontosan tudjuk, mely területek jelentenek számára nehézséget, és a célzott megsegítést kapja tovább az iskolában is.
