írta: Péri Orsolya | nov 7, 2019 | személyes
Arról írtam az előző cikkemben, hogy milyen káros hatásai vannak a tévé/képernyő nézésnek. Most viszont leírom a saját tapasztalatainkat tévézés ügyben.
Két lányom nem annyira van oda a képernyő bámulásért szerencsére, de a két fiam igazi monitor függők -lennének, ha engednénk. Hétköznapokon általában nem nézhetnek mesét, kivéve az iskolai szünetekben vagy ha betegek (a nyári szünet más tészta, akkor sajnos a kelleténél többet néznek képernyőt). Hétvégén egy közösen választott mesefilm után kikapcsolom a képernyőt, és ez általános nemtetszést szokott kiváltani. Itthon nem lehet semmit sem csinálni, csak UNATKOZNI! Bőszen igyekeznek meggyőzni rettentő sanyarú sorsukról, látványos szenvedéssel egybekötve. Ez a kínlódásos fázis eltart kb 10-30 percig. Aztán fél óra múlva elmélyülten játszanak valamivel az udvaron vagy a gyerekszobában. Valakinek eszébe jut egy jó ötlet, vagy felfedezik a múltkor elkezdett de még be nem fejezett játékot, folytatják az árok vagy gödör ásást.
Úgy vettem észre, ha hagyom őket unatkozni, akkor kezd igazán szárnyalni a fantáziájuk, és kreativitásuk is jobban megmutatkozik. Az unatkozás teremti meg azt a feszültséget, amiből aztán életre kelhet egy igazán szuper játék, vagy egy kreatív alkotás. Ezért tévesnek gondolom azt a manapság általánosan elterjedt nézetet, hogy a gyerekeket folyamatosan le kell kötni, újabb és újabb szórakozással, programmal, tanulási lehetőséggel. Azt gondoljuk, a mi dolgunk ez is. Ha unatkozik, nyafog szegény, hogy nincs mit csinálni, azonnal ugrani kell és kitalálni helyette mit csináljon. De ezzel valójában a fantáziáját kötjük meg, és ellustul a képzelete. Ezek után a képzelőereje nem segít rajta, hanem folyamatosan ránk lesz utalva. Újabb és újabb, több és több szórakoztatásra, programra, játékra lesz szüksége. Ez egy ördögi kör, mert így egyre többet halljuk, hogy anyaaaa, unatkozom!
Nem gondolom, hogy ha néha a képernyő előtt ragadnak, attól nagy bajuk lenne, de biztos vagyok benne, hogy a tévének nagy mennyiségben rossz hatásai vannak a gyerekekre. Rengeteg kutatás folyik a tévézés hatásairól és általánosan elmondható, hogy a negatív hatásai a mennyiséggel együtt nőnek, és már igen kevés idő után is kedvezőtlenül befolyásolja a gyerekek figyelmét, alvását, viselkedését, tanulmányi eredményeit.
Ha érdekes volt a cikk, kérd a blog értesítőt itt, így mindig eljutnak hozzád a friss tartalmak!
írta: Péri Orsolya | okt 12, 2019 | személyes
2009 májusában költöztünk Londonba, éppen másfél éves volt a kisfiam és 5 hónapos pocakos voltam a lányommal. Azon túl, hogy nem volt magyar csatorna, az angol nyelvű csatornákat sem volt időm nézni. A két kicsi között 19 hónap van, még a fiam is bőven pelenkás volt. Autónk nem volt egy jó ideig, így nagy hassal rohantam a kismotoron száguldozó kiskrapek után egész nap. Boltból a játszótérre, védőnőtől a parkba. A kórházba busszal jártunk, szülni taxival száguldottunk. A pici megszületése után valóságos ámokfutásnak éreztem az életet, legalább egy évig. Így aztán elszoktunk a tévé nyújtotta háttérzajtól, volt abból bőven. Ha végre csend volt, élveztem, hogy végre egy kis nyugalomhoz jutnak kimerült agysejtjeim.
Azóta már hazaköltöztünk és rengeteg dolog történt velünk. De a tévé sosem hiányzott. A szükséges információkhoz hozzájutunk az interneten. Nem mondom, hogy teljesen képernyőmentesen élünk, van monitorunk, amin a gyerekek meséket nézhetnek. Olyan mesét, ami megfelel az életkoruknak, esetleg családi filmeket. Általában az egész család együtt nézi, hétvégente, vagy egy egy rövidebb mese belefér hétköznap is. A nagyok használják az internetet is már, felügyelettel.
Mi is használjuk a netet, családdal való kapcsolattartásra, munkára, információ szerzésre. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne az internet. Viszont az biztos, hogy egy óvodás vagy annál kisebb gyereknek bármilyen képernyő előtt ülni nem csak hogy fölösleges, de bizonyos mennyiség után káros. Rengeteg kutatás folyt a témában, nem szeretnék senkit statisztikákkal fárasztani. A gyerekeknek mozgásra van szükségük a fejlődésükhöz. Méghozzá rengeteg mozgásra. A képernyő előtt ülés leginkább ezért befolyásolja károsan a gyerekek fejlődését. A mozgástól fosztja meg őket, attól vesz el időt, ami a legfontosabb. És akkor még nem beszéltem arról MIT néznek. Mert a tévéből válogatás nélkül ömlik a gyerekekre a reklám, a felnőtt tartalom, az erőszak. El sem tudjuk képzelni, hogy reagál egy kicsi gyerek arra, ami nekünk már teljesen megszokott. Ráadásul a gyerekek még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a mese között. Ezért nem tudják, hogy a filmben a szereplők csak eljátsszák a szerepet. Ettől függetlenül persze megpróbálják feldolgozni és utánozni az ott látottakat. A bennük létrejövő feszültség hatására szorongóak, vagy épp agresszívak lesznek, akár viselkedés zavarok is kialakulhatnak. Egy beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő gyermek esetében fokozottabban is érvényesülhet a tévé káros hatása. Az amúgy is megkésett agyi, és mozgásfejlődését még inkább hátráltatja, beszédfejlődését is akadályozza. Szorongást és a viselkedészavart erősíti, a pihentető alvást megnehezíti.
A legkisebbeknek egyáltalán nem ajánlott a tévénézés, óvodás korban naponta maximum 30 perc, a 6 és 8 év közöttiek 1 óránál, 9 és 12 éves kor között másfél óránál többet nem ajánlott tévét nézni.
Az időtartamok betartásán kívül fontos, hogy válogatás nélkül ne nézzenek a gyerekek képernyőt. A gyerekszobába pedig, különösen ahol a gyerekek alszanak, ne legyen tévé!
“Iskoláskorig semmit ne nézzen a gyerek!”
Mondta Vekerdy tanár úr, fogadjuk meg a tanácsát, de lehetőleg próbáljuk meg minimálisra korlátozni a tévénézést! Helyette olvassunk minél többet a gyerekeknek!
