Arról írtam az előző cikkemben, hogy milyen káros hatásai vannak a tévé/képernyő nézésnek. Most viszont leírom a saját tapasztalatainkat tévézés ügyben.
Két lányom nem annyira van oda a képernyő bámulásért szerencsére, de a két fiam igazi monitor függők -lennének, ha engednénk. Hétköznapokon általában nem nézhetnek mesét, kivéve az iskolai szünetekben vagy ha betegek (a nyári szünet más tészta, akkor sajnos a kelleténél többet néznek képernyőt). Hétvégén egy közösen választott mesefilm után kikapcsolom a képernyőt, és ez általános nemtetszést szokott kiváltani. Itthon nem lehet semmit sem csinálni, csak UNATKOZNI! Bőszen igyekeznek meggyőzni rettentő sanyarú sorsukról, látványos szenvedéssel egybekötve. Ez a kínlódásos fázis eltart kb 10-30 percig. Aztán fél óra múlva elmélyülten játszanak valamivel az udvaron vagy a gyerekszobában. Valakinek eszébe jut egy jó ötlet, vagy felfedezik a múltkor elkezdett de még be nem fejezett játékot, folytatják az árok vagy gödör ásást.
Úgy vettem észre, ha hagyom őket unatkozni, akkor kezd igazán szárnyalni a fantáziájuk, és kreativitásuk is jobban megmutatkozik. Az unatkozás teremti meg azt a feszültséget, amiből aztán életre kelhet egy igazán szuper játék, vagy egy kreatív alkotás. Ezért tévesnek gondolom azt a manapság általánosan elterjedt nézetet, hogy a gyerekeket folyamatosan le kell kötni, újabb és újabb szórakozással, programmal, tanulási lehetőséggel. Azt gondoljuk, a mi dolgunk ez is. Ha unatkozik, nyafog szegény, hogy nincs mit csinálni, azonnal ugrani kell és kitalálni helyette mit csináljon. De ezzel valójában a fantáziáját kötjük meg, és ellustul a képzelete. Ezek után a képzelőereje nem segít rajta, hanem folyamatosan ránk lesz utalva. Újabb és újabb, több és több szórakoztatásra, programra, játékra lesz szüksége. Ez egy ördögi kör, mert így egyre többet halljuk, hogy anyaaaa, unatkozom!
Nem gondolom, hogy ha néha a képernyő előtt ragadnak, attól nagy bajuk lenne, de biztos vagyok benne, hogy a tévének nagy mennyiségben rossz hatásai vannak a gyerekekre. Rengeteg kutatás folyik a tévézés hatásairól és általánosan elmondható, hogy a negatív hatásai a mennyiséggel együtt nőnek, és már igen kevés idő után is kedvezőtlenül befolyásolja a gyerekek figyelmét, alvását, viselkedését, tanulmányi eredményeit.
Ha érdekes volt a cikk, kérd a blog értesítőt itt, így mindig eljutnak hozzád a friss tartalmak!
