Az ADHD vagy hiperkinetikus figyelemzavar kialakulásában többféle okot feltételeznek a szakemberek. Mai napig nem sikerült teljes mértékben felderíteni a hátterét. Intenzíven folynak a kutatások. Az eredmények a genetikai okok felé mutatnak de környezeti ártalmak is felmerülhetnek. Genetikai hátterű, örökölhető, veleszületett állapotnak gondoljuk, amely az agy prefrontális kérgének eltérő működésével jár.Statisztikák szerint négyszer annyi fiú érintett, mint lány, és a fiúknál inkább az impulzív, hiperaktív tünetek, lányoknál pedig a figyelemzavar a jellemzőbb tünet. Magyarországon körülbelül 70.000 gyermeket érint.
A viselkedészavarok nemcsak a családnak jelentenek komoly pszichés terhet, hanem a gyermekek is szenvednek a környezet folyamatos negatív visszajelzéseitől.
Az ADHD tünetei
A tünetek már 5 éves kor előtt jelentkeznek. Sokszor már csecsemőkorban is megfigyelhető a nyugtalanság, a babák sírósak, hasfájósak, keveset alszanak. Később jellemző, hogy örökmozgó a gyerek, és folyamatosan bajba kerül, elesik, leesik, mindenre felmászik, a szüleik egy percre sem téveszthetik őt szem elől.
Óvodás korban is megmarad a hiperaktivitás, de mellette beilleszkedési problémák is jelentkeznek. Általában a beiskolázás után nem sokkal kerül sor a diagnózis felállítására.
Az ADHD tüneteit három fő csoportba sorolhatjuk, ezek a figyelemzavar, hiperaktivitás és impulzivitás. A legtöbb esetben mindhárom tünet fennáll, ezt nevezzük kombinált típusnak, de előfordul ADHD döntően figyelemzavarral, vagy ADHD döntően hiperaktivitással és impulzivitással.
A figyelemhiány:
A gyereknek nehézséget okoz egy dologra tartósan koncentrálni, a figyelme könnyen elterelődik külső ingerek hatására. Feladataiban figyelmetlenségi hibákat vét. Nem kitartó, nehezen szervezi meg a feladatait, feledékenyek, szétszórtak, gyakran elhagynak valamit.
A hiperaktív tünetek:
A gyerek nem tud egy helyben megülni, fészkelődik, folyton pörög, izeg mozog, babrál valamivel vagy a kezeivel, általában verbálisan is aktívabbak, sokat beszélnek. Az órán nem tudnak végig ülni 45 percet, felugrálnak, bekiabálnak vagy elkalandoznak, nem képesek végrehajtani az utasításokat. Gyakran konfliktusba kerülnek társaikkal, és jellemző az agresszivitás. Társaik és pedagógusaik is nehezen tolerálhatják viselkedésüket, emiatt az iskolában kirekesztettek lehetnek, ami további viselkedési zavarokhoz, önértékelési problémákhoz vezet. Ez egy olyan ördögi kör, amiből szakember segítsége nélkül igen nehéz kikerülnie a gyereknek.
Az impulzivitás:
Önkontrolljuk gyenge, előbb cselekszik, mint gondolkodik, indulatait nehezen tartja kordában. Gyakoriak a hirtelen, egyik pillanatról a másikra történő dühkitörések. Nagyon nehezükre esik a kivárás, gyakran félbeszakítanak másokat, óra közben bekiabálnak.
Gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, amennyiben súlyos a helyzet, de pszichológus, gyógypedagógus összehangolt munkája is jelentősen segítheti a tünetek csökkenését. A viselkedésterápia hatékonyan kiegészíti a gyógyszeres kezelést.
Az ADHD jó prognózisú, az életkor előre haladtával csökkenhetnek a tünetek. Nagyon fontos, hogy minél előtt szakemberhez forduljunk, ha a tünetek alapján ADHD-ra gyanakszunk, mivel a korai diagnózis és a megfelelő kezelés jelentősen javítja a betegség kimenetelét. Másrészt a kezeletlen ADHD-sok körében gyakoribb az agresszív viselkedés, az alkohol- vagy drogfogyasztás, és iskolai, munkahelyi teljesítményük elmarad az intelligenciájuk alapján elvárható szinttől.
Két hónapja kezdtük el a TSMT tornát kisebb fiammal. Egyelőre itthon, egyénileg kell tornázzunk. A gyakorlatok betanítását megelőzte egy állapotfelmérés, ami egy kb. egy órás vizsgálat volt. Több területen mérte fel a fiam állapotát, mozgás, idegrendszeri érettség, testkép, térbeli tájékozódás, taktilis terület és ritmus vizsgálat. Az eredményt pontszámban, százalékban és szintekben is meghatározza. (Ezek a szintek: normál, enyhén megkésett, súlyosan megkésett). Mivel két területen is súlyosan megkésett szintet mért a vizsgálat, ezért a javaslat az egyéni felzárkóztatás volt, amihez ő a fiamra szabott feladatokat írt elő. Fiatalabb gyerekeknek illetve azoknak, akik nem képesek az együttműködésre, mindenképpen egyéni torna javasolt. Egy kontroll vizsgálat alatt ellenőrizte, hogy a betanult gyakorlatokat valóban helyesen végezzük el, nehogy hetek alatt rosszul rögzüljenek a mozdulatok. Az eszközöket magunknak kellett beszereznünk, egy közepes méretű gördeszkát, egy kis trambulint, a billenő lapot a férjem készítette, forgatáshoz forgó irodai széket használunk. Többféle nagymozgást gyakorlunk a feladatokkal, melyek segítik az agyi érést, és elvileg iskolás korra a nagy és finommozgások automatizálódnak (ami spontán nem történne meg iskola kezdésig). A feladatokat minden második nap kell elvégezzük, ez nekünk kb. 25-30 percig tart.
Hat hetes gyakorlás után újabb kontrollra kell mennünk és egy újabb, módosított feladatsort fogunk kapni. Egy év alatt remélhetőleg felzárkózik a fiam arra a szintre, hogy csoportos tornán is részt vehetünk majd.
Mint minden fejlesztésre, a TSMT-re is igaz, hogy minél korábban kezdik meg, annál több eredményt lehet várni tőle. Már csecsemőkorban érdemes szakemberhez fordulni, ha
a baba nem tanulja meg tartani a fejét,
ha nyelési nehézségei vannak,
vagy ha túlzottan sírós, nyugtalan
egyensúlyzavar
beszédértési nehézségek
ügyetlen mozgás
alvászavar
túlzott dührohamok
megkésett beszédfejlődés
hiperaktivitás/túlzott passzivitás, autizmus esetén
túlzott félénkség/vakmerőség
ha a gyerek nem szeret rajzolni
még az óvodáskor végén sem tud biciklizni
3 éves korig sem alakul ki a szobatisztaság
szabálykövetési nehézségek
Ha ezek közül a tünetek közül egyet tartósan, vagy többet is tapasztalunk, érdemes először a védőnővel beszélni, tanácsot kérni. Gyanú esetén Pedagógiai Szakszolgálathoz (régen ez volt a Nevelési Tanácsadó), neurológushoz vagy neuropszichológushoz irányít, aki felméri a gyermek állapotát, és szükség esetén előírja a terápiát.
Rengeteg gyereknevelésről szóló könyvet olvastam el, mióta gyerekem van. Természetesen előtte azt gondoltam, hogy a gyereknevelés ösztönös dolog, ami nem lehet olyan nehéz. Aztán a fiam másfél éves kora körül kezdtem rájönni, hogy de. A gyereknevelés nem könnyű, sőt, mondhatni a világ egyik legnehezebb dolga.
Kaptam a tippeket már igen gyorsan a pici érkezése után, úgy nagyjából mindenkitől, aki körülöttem megfordult, anyós, anyám, védőnő, gyerekorvos, ismerős szülők, barátok, rokonok. Mindenki pontosan tudta, hogyan kell a kicsit szoptatni, altatni, sétáltatni, fürdetni, öltöztetni, büfiztetni, csak én nem. Nekem a leghalványabb fogalmam sem volt róla, hogy vajon jól csinálom e a dolgokat és a rengeteg kéretlen tanács csak még inkább elbizonytalanított. Kezdtem pánikolni néhány hét után, mivel igen kemény kezdet és még nehezebb folytatás következett a szoptatás – hasfájás terén.
Két három hét után azt éreztem, hogy ezt lehetetlen kibírni ép ésszel. Végkimerülésig ordított a szerencsétlen, nekem meg fogalmam sem volt, hogy vajon miért. A hasa fáj vagy éhes?
Hála égnek elég hamar kiderült, szemfüles orvos rokonnak köszönhetően, hogy tejérzékeny a fiam. A tej teljes megvonása után hamarosan megszűntek az álmatlan éjszakáink és kifejezetten jó alvó babám lett. Szinte könnyűnek tűnt az egész, így elég hamar vállalkoztunk a tesó érkezésére.
Csakhogy a lányom születése nagyjából egybe esett a fiam dackorszakának kezdetével, ráadásul akkor költöztünk másik országba, ami szintén megviselte a fiamat. Innentől nem volt egyszerű az életünk, idegen városban, idegen nyelven, autó nélkül kellett megoldani a két kicsivel mindent. A fiam nagyon nehezen szokott be az óvodába. Napi 3 órát töltött ott, minden délelőtt, mert úgy éreztem, szüksége van a kortársakra, hiszen ott senkit sem ismertünk, akivel játszhatott volna. Az angolok elég zárkózottak, nem igazán lehet a játszótéren ismerkedni más anyukákkal,gyerekekkel.
Az első gondolat, hogy valami nincs rendben a fiammal, elég hosszú idő után fogalmazódott meg bennem. Az első évben a szokásos aggódáson kívül (nem tartja még a fejét, nem fordul még át) nem történt kirívó dolog. A védőnő és az orvos nyugtattak, hogy ez még belefér a normálisba, hiszen nagyon nagy súllyal született baba (4210 gramm). Normális időben, egy évesen kezdett önállóan járni és szavakat mondani. Ami később feltűnt, bár akkor még nem volt összehasonlítási alapom, hogy hihetetlenül rugalmatlan a gyerekem. Olyan szinten, hogy nem volt hajlandó új ruhát felvenni, csak a megszokott cipőt, ruhákat. Ha új cipőt kellett vennünk, zengett az egész bolt az ordítástól, mert fel kellett próbálnunk, majd még egy jó pár küzdelmes hiszti állt előttünk, mire elfogadta az új cipőt, nadrágot stb. Nyáron nem vett fel rövid nadrágot, képtelen voltam ráadni. Sokszor addig ordított, amíg végül elaludt a szőnyegen. Az evésben is ugyan ilyen rugalmatlan volt, rengeteget harcoltam vele, hogy megkóstoljon mást is, a megszokott egy két féle ételen kívül. Nem tanult meg angolul beszélni, pedig mindenki azt mondta, pár hónap után már mondatokban fog beszélni. A szomszéd lengyel gyerekek is pár hónap alatt folyékonyan beszéltek, az én fiam még a tanév végén sem. Otthon sem beszélt, bár a mondókákat és énekeket tudta és otthon elmondta. Az oviban mindent megértett, de nem beszélt. Amikor hazaköltöztünk, 4 éves volt. Az itthoni oviba is nagyon nehezen szokott be, és az óvónők itt is észrevették, mennyire rugalmatlan. Ha véletlenül egy másik helyre ültették, teljesen kiakadt. Már 4 évesen elvittem a nevelési tanácsadóba, hátha kiderül, mi a probléma, de ilyen kicsi korban még nem tudtak megállapítani semmit, csak annyit mondtak, hogy figyelemmel kell kísérni, tehát járjunk kontrollra.
Ebben a négy évben én a kétségbeesés szélére sodródtam, és csak azért nem hittem el teljesen magamról, hogy rossz anya vagyok, mert közben a kislányom normálisan fejlődött, és teljesen más volt, mint a fiam.
A tanulási zavarok tünetei elsősorban a gyerek teljesítményében és viselkedésében találhatóak meg. Feltűnhet, hogy a gyermek figyelmetlen, nehezen koncentrál, munkái rendetlenek, mozgása ügyetlen. Teljesítménye ingadozó.
A sok kudarc és frusztráció hatására a gyermek szorongó, visszahúzódó, bizonytalan vagy épp ellenkezőleg, agresszív, nyugtalan lesz. Gyakran előfordul, hogy az osztály “bohóca” válik belőle és látszólag ő is jól érzi magát ebben a szerepben.
A főbb figyelmeztető tünetek már óvodáskorban is megfigyelhetőek:
A figyelem tartósságának a hiánya. A gyerek nehezen koncentrál hosszabb ideig egy feladatra, csapong játék közben is, könnyen elterelődik a figyelme.
Rendezetlen, bizonytalan a mozgása, nem tud végrehajtani bonyolultabb mozgásformákat bemutatás után sem.
Az egyensúlyérzékelés zavara miatt ügyetlen, gyakran elesik, megbotlik.
Testképe kialakulatlan, nem ismeri pontosan a testrészeit, nem tudja megmutatni a saját testén vagy másén.
Előfordul a téri tájékozódás zavara. Problémás a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetése. Későn alakul ki a dominancia, hogy jobb vagy balkezes.
A finommozgás kialakulatlansága miatt rosszul fogja a ceruzát, görcsösen, erős nyomatékkal szinte vési a papírt, vagy ellenkezőleg, túl gyenge nyomatékkal rajzol.
Az érzékelés zavara. Ez megjelenhet a látás terén, például formák, arányok észlelése vagy hallás terén, nem tudja kiszűrni a lényeges információt a háttérzajból. Térbeli relációkat nehezen ismer fel.
Gyenge ritmusérzék.
Hallási figyelem fejletlensége miatt nehezen különbözteti meg a beszédhangokat, artikulációs problémák is előfordulhatnak.
Szerialitási problémák (sorbarendezés nehézsége).
Nehezen tanul mondókákat, verseket. Egymás utáni utasításokat nem tud követni.
Ha ezeket a tüneteket felismerjük gyermekünknél, érdemes mielőbb a nevelési tanácsadóhoz fordulni. Egy komplex vizsgálat keretén belül felmérik a gyermek hiányosságait, képességbeli elmaradásait és kiderül, szükség van e fejlesztésre, terápiára. Minél korábban megkezdődik a részképességek, képességbeli elmaradások, hiányok célzott fejlesztése, annál valószínűbb, hogy a gyermek behozza az elmaradásokat, mire elkezdi az iskolát. Ha mégsem, akkor is nagyon nagy előnnyel indul, ha pontosan tudjuk, mely területek jelentenek számára nehézséget, és a célzott megsegítést kapja tovább az iskolában is.
