A tanulási zavarok tünetei elsősorban a gyerek teljesítményében és viselkedésében találhatóak meg. Feltűnhet, hogy a gyermek figyelmetlen, nehezen koncentrál, munkái rendetlenek, mozgása ügyetlen. Teljesítménye ingadozó.
A sok kudarc és frusztráció hatására a gyermek szorongó, visszahúzódó, bizonytalan vagy épp ellenkezőleg, agresszív, nyugtalan lesz. Gyakran előfordul, hogy az osztály “bohóca” válik belőle és látszólag ő is jól érzi magát ebben a szerepben.
A főbb figyelmeztető tünetek már óvodáskorban is megfigyelhetőek:
A figyelem tartósságának a hiánya. A gyerek nehezen koncentrál hosszabb ideig egy feladatra, csapong játék közben is, könnyen elterelődik a figyelme.
Rendezetlen, bizonytalan a mozgása, nem tud végrehajtani bonyolultabb mozgásformákat bemutatás után sem.
Az egyensúlyérzékelés zavara miatt ügyetlen, gyakran elesik, megbotlik.
Testképe kialakulatlan, nem ismeri pontosan a testrészeit, nem tudja megmutatni a saját testén vagy másén.
Előfordul a téri tájékozódás zavara. Problémás a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetése. Későn alakul ki a dominancia, hogy jobb vagy balkezes.
A finommozgás kialakulatlansága miatt rosszul fogja a ceruzát, görcsösen, erős nyomatékkal szinte vési a papírt, vagy ellenkezőleg, túl gyenge nyomatékkal rajzol.
Az érzékelés zavara. Ez megjelenhet a látás terén, például formák, arányok észlelése vagy hallás terén, nem tudja kiszűrni a lényeges információt a háttérzajból. Térbeli relációkat nehezen ismer fel.
Gyenge ritmusérzék.
Hallási figyelem fejletlensége miatt nehezen különbözteti meg a beszédhangokat, artikulációs problémák is előfordulhatnak.
Szerialitási problémák (sorbarendezés nehézsége).
Nehezen tanul mondókákat, verseket. Egymás utáni utasításokat nem tud követni.
Ha ezeket a tüneteket felismerjük gyermekünknél, érdemes mielőbb a nevelési tanácsadóhoz fordulni. Egy komplex vizsgálat keretén belül felmérik a gyermek hiányosságait, képességbeli elmaradásait és kiderül, szükség van e fejlesztésre, terápiára. Minél korábban megkezdődik a részképességek, képességbeli elmaradások, hiányok célzott fejlesztése, annál valószínűbb, hogy a gyermek behozza az elmaradásokat, mire elkezdi az iskolát. Ha mégsem, akkor is nagyon nagy előnnyel indul, ha pontosan tudjuk, mely területek jelentenek számára nehézséget, és a célzott megsegítést kapja tovább az iskolában is.
Bár hasonló az elnevezés, más más dologról van szó tanulási nehézség, és tanulási zavar esetén. A tanulási nehézség enyhébb, átmeneti állapotot jelent, míg a tanulási zavar egy súlyosabb problémát takar. Nézzük sorban.
A tanulók egy része átlagos oktatási körülmények között nem, vagy nehezen tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni. Teljesítményük jelentősen elmarad az intelligencia szintjük alapján elvárhatótól. Ilyen esetben tanulási zavarról beszélünk.
A tanulási nehézség időszakosan jelentkező tanulási probléma, mely több területen észlelhető, például hiányzás miatti lemaradás vagy szorongás. Ez általában egyéni felzárkóztatással rendbe hozható. A tanulási nehézséget szakértői bizottság állapítja meg, nem kapnak BNO kódot, a diagnózis beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség.
A tanulási zavar hosszabb időn keresztül fennálló, súlyosabb probléma. Egyéni vagy kiscsoportos terápiás, fejlesztő eljárásokkal lehet orvosolni. Ebbe a folyamatba szükséges fejlesztő pedagógus vagy gyógypedagógus szakember bevonása is. A tanulási zavar sajátos nevelési igény, melyet szakértői bizottság állapít meg. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek BNO kódot kapnak.
„Tanulási zavarnak tekintjük azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és/vagy a matematika elsajátítását. A teljesítménykudarcok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek. A tanulási zavar a legkoraibb időszakban alakul ki és tünetei felnőttkorban is fellehetők. Kognitív és tanulási terápiával jól befolyásolható”..1
Tanulási zavar nem válogat. Előfordul alacsonyabb képességű, de ugyanúgy a kiváló adottságokkal rendelkező, tehetséges gyermekek esetében is!
A tanulási akadályozottság a tanulási problémák legsúlyosabb formája, amely a tanulás minden területén általánosan, átfogóan és tartósan jelentkezik. Ilyen esetben rendszeres és hosszan tartó gyógypedagógiai terápiára van szükség, a tanulás pedig jellemzően speciális iskolában folyik.
A tanulási zavar típusai:
1.Részképesség zavar, amikor a komplex képességek, mint írás, olvasás, számolás kivitelezését lehetővé tevő motoros (nagymozgás, finommozgás, egyensúly, koordináció, izomtónus zavarok) és vagy kognitív funkciókban (észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd) keletkezik probléma. Úgy is mondhatnánk, hogy az írás, olvasás, számolás megtanulásához több egyszerűbb képesség összehangolt működése szükséges. Amennyiben ezek közül egy vagy több sérül, hiányos, akkor részképesség zavarról beszélünk.
A részképesség zavar szintén nem függ össze az intelligenciával! Bármilyen képességű gyereket érinthet.
2. Komplex tanulási zavarokról beszélünk olyan speciális tanulási nehézségek esetén, amelyek az olvasás, írás, számolás elsajátítása során jelentkeznek:
Diszlexia: olvasási nehézség
Diszgráfia, diszortográfia: az írás, helyesírás nehézsége.
Diszkalkulia: számolás nehézség
Figyelemhiányos hiperaktivitás
Mondanom sem kell, mennyire fontos a megelőzés, hogy ne az iskolában kelljen szembesülni a problémákkal! Fontos a legkorábbi életkortól az ingergazdag környezet biztosítása, a harmonikus mozgásfejlődést lehetővé tevő ingerek és környezet, és a szociális készségeket fejlesztő társasjátékok. A tanulási zavarok korai jeleit már óvodáskorban fel lehet és fel kellene ismerni. Minél korábban felismerjük a tüneteket, és megkezdjük a célzott fejlesztést, terápiát, annál hatékonyabb lesz. Érdemes a folyamatba szakembert bevonni, a helyi nevelési tanácsadóhoz minden esetben fordulhatunk segítségért!
1 SARKADY Kamilla – ZSOLDOS Márta. (1992/93) Koncepcionális kérdések a tanulási zavar körül. Magyar Pszichológiai Szemle, 1992/9, 3-4. szám, 259-270. oldal
