2009 májusában költöztünk Londonba, éppen másfél éves volt a kisfiam és 5 hónapos pocakos voltam a lányommal. Azon túl, hogy nem volt magyar csatorna, az angol nyelvű csatornákat sem volt időm nézni. A két kicsi között 19 hónap van, még a fiam is bőven pelenkás volt. Autónk nem volt egy jó ideig, így nagy hassal rohantam a kismotoron száguldozó kiskrapek után egész nap. Boltból a játszótérre, védőnőtől a parkba. A kórházba busszal jártunk, szülni taxival száguldottunk. A pici megszületése után valóságos ámokfutásnak éreztem az életet, legalább egy évig. Így aztán elszoktunk a tévé nyújtotta háttérzajtól, volt abból bőven. Ha végre csend volt, élveztem, hogy végre egy kis nyugalomhoz jutnak kimerült agysejtjeim.
Azóta már hazaköltöztünk és rengeteg dolog történt velünk. De a tévé sosem hiányzott. A szükséges információkhoz hozzájutunk az interneten. Nem mondom, hogy teljesen képernyőmentesen élünk, van monitorunk, amin a gyerekek meséket nézhetnek. Olyan mesét, ami megfelel az életkoruknak, esetleg családi filmeket. Általában az egész család együtt nézi, hétvégente, vagy egy egy rövidebb mese belefér hétköznap is. A nagyok használják az internetet is már, felügyelettel.
Mi is használjuk a netet, családdal való kapcsolattartásra, munkára, információ szerzésre. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne az internet. Viszont az biztos, hogy egy óvodás vagy annál kisebb gyereknek bármilyen képernyő előtt ülni nem csak hogy fölösleges, de bizonyos mennyiség után káros. Rengeteg kutatás folyt a témában, nem szeretnék senkit statisztikákkal fárasztani. A gyerekeknek mozgásra van szükségük a fejlődésükhöz. Méghozzá rengeteg mozgásra. A képernyő előtt ülés leginkább ezért befolyásolja károsan a gyerekek fejlődését. A mozgástól fosztja meg őket, attól vesz el időt, ami a legfontosabb. És akkor még nem beszéltem arról MIT néznek. Mert a tévéből válogatás nélkül ömlik a gyerekekre a reklám, a felnőtt tartalom, az erőszak. El sem tudjuk képzelni, hogy reagál egy kicsi gyerek arra, ami nekünk már teljesen megszokott. Ráadásul a gyerekek még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a mese között. Ezért nem tudják, hogy a filmben a szereplők csak eljátsszák a szerepet. Ettől függetlenül persze megpróbálják feldolgozni és utánozni az ott látottakat. A bennük létrejövő feszültség hatására szorongóak, vagy épp agresszívak lesznek, akár viselkedés zavarok is kialakulhatnak. Egy beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő gyermek esetében fokozottabban is érvényesülhet a tévé káros hatása. Az amúgy is megkésett agyi, és mozgásfejlődését még inkább hátráltatja, beszédfejlődését is akadályozza. Szorongást és a viselkedészavart erősíti, a pihentető alvást megnehezíti.
A legkisebbeknek egyáltalán nem ajánlott a tévénézés, óvodás korban naponta maximum 30 perc, a 6 és 8 év közöttiek 1 óránál, 9 és 12 éves kor között másfél óránál többet nem ajánlott tévét nézni.
Az időtartamok betartásán kívül fontos, hogy válogatás nélkül ne nézzenek a gyerekek képernyőt. A gyerekszobába pedig, különösen ahol a gyerekek alszanak, ne legyen tévé!
“Iskoláskorig semmit ne nézzen a gyerek!”
Mondta Vekerdy tanár úr, fogadjuk meg a tanácsát, de lehetőleg próbáljuk meg minimálisra korlátozni a tévénézést! Helyette olvassunk minél többet a gyerekeknek!
