Aktuális a kérdés így szeptember közepén, mivel most végezzük az óvodákban a nagycsoportosok iskolaérettségi felmérését. Egy olyan szűrést, ami megmutatja, hogy melyik gyereknek szükséges még az oviban maradnia, ki az, akit tovább kell küldeni a nevelési tanácsadóba, vagy esetleg az óvodai fejlesztő pedagógus foglalkozzon vele ebben a tanévben, hogy behozza az elmaradásokat.
Magyarországon a közoktatási törvény értelmében a gyermek abban az évben, amelyikben augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét,de legkésőbb a következő évben tankötelessé válik.
Amennyiben a szülő úgy dönt, hogy szeretné még egy évet az óvodában tartani gyermekét, 2020. január 15-ig kérvényt kell beadnia majd, amit az erre kijelölt szerv ( jelenleg még nincs információnk, de remélhetőleg a helyi nevelési tanácsadó) elbírál.
Rengeteg szülővel beszélgetek ebben az időszakban arról, hogy menjen a gyerek, vagy maradjon. Nagyon fontos, hogy ne egy egyszeri teljesítmény alapján döntsünk. Vegyünk figyelembe minden körülményt, ami a gyerek életében felmerül és köze van a beiskolázáshoz. A legfontosabb, hogy beszéljünk az óvónővel, aki napi kapcsolatban van a gyerekünkkel, naponta több időt tölt vele, mint mi magunk. Érdemes figyelembe venni az ő meglátását.
Az iskolaérettség jelei három csoportba sorolhatók:
Testi, fizikális érettség: Bár fizikailag nagy eltérések lehetnek a gyerekek között, az iskolaérett gyerek általában 18- 22kg, fogváltása elkezdődött, egyértelműen eldőlt, hogy jobb vagy bal kezes. Mozgása összerendezett, ceruzafogása megfelelő.
Lelki, pszichés, szociális érettség: Érdekli, várja az iskolát, elvégzi a rá bízott feladatokat, kitartó ezekben, kortársaival képes kapcsolatot teremteni, fenntartani, a közösségbe könnyen beilleszkedni. Szabályokat ismeri, betartja, kudarctűrő képessége kialakult. Függetlenség vágya, és teljesítmény iránti igénye megjelenik.
Kognitív képességek: Képes legalább 10-15 percig koncentrálni egy feladatra, rajzolni, színezni. Nincs beszédhibája, összetett mondatokban fejezi ki magát. Rövid verseket, mondókákat könnyen megtanul. Jobb és bal kezét meg tudja különböztetni, jól tájékozódik térben, síkban és időben. Képes alak, forma, nagyság és szín megállapítására, felismeri az azonosságot és különbözőséget, általánosságban tájékozott, tudja a lakhelyét, ismeri a napszakokat, évszakokat, stb.
Komoly döntés a szülők részéről,hogy menjen a gyerek vagy maradjon, amennyiben bizonytalanok vagyunk, a helyi nevelési tanácsadóhoz is fordulhatunk, és komplex iskolaérettségi vizsgálatot kérhetünk, amellyel alátámaszthatjuk a döntésünket. Ha iskola éretlen gyereket iskolába engedünk, a korán szerzett rossz tapasztalatok negatív hatásai egész életére kihathatnak. Érdemes minden körülményt gondosan mérlegelni, és ezután dönteni, nem csak a gyermek teljesítménye alapján. Ha jó képességű a gyerek, de szorongó, bátortalan, sokat számíthat még egy év, önbizalma növelése szempontjából.
Bár hasonló az elnevezés, más más dologról van szó tanulási nehézség, és tanulási zavar esetén. A tanulási nehézség enyhébb, átmeneti állapotot jelent, míg a tanulási zavar egy súlyosabb problémát takar. Nézzük sorban.
A tanulók egy része átlagos oktatási körülmények között nem, vagy nehezen tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni. Teljesítményük jelentősen elmarad az intelligencia szintjük alapján elvárhatótól. Ilyen esetben tanulási zavarról beszélünk.
A tanulási nehézség időszakosan jelentkező tanulási probléma, mely több területen észlelhető, például hiányzás miatti lemaradás vagy szorongás. Ez általában egyéni felzárkóztatással rendbe hozható. A tanulási nehézséget szakértői bizottság állapítja meg, nem kapnak BNO kódot, a diagnózis beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség.
A tanulási zavar hosszabb időn keresztül fennálló, súlyosabb probléma. Egyéni vagy kiscsoportos terápiás, fejlesztő eljárásokkal lehet orvosolni. Ebbe a folyamatba szükséges fejlesztő pedagógus vagy gyógypedagógus szakember bevonása is. A tanulási zavar sajátos nevelési igény, melyet szakértői bizottság állapít meg. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek BNO kódot kapnak.
„Tanulási zavarnak tekintjük azt az – intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünetegyüttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és/vagy a matematika elsajátítását. A teljesítménykudarcok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek. A tanulási zavar a legkoraibb időszakban alakul ki és tünetei felnőttkorban is fellehetők. Kognitív és tanulási terápiával jól befolyásolható”..1
Tanulási zavar nem válogat. Előfordul alacsonyabb képességű, de ugyanúgy a kiváló adottságokkal rendelkező, tehetséges gyermekek esetében is!
A tanulási akadályozottság a tanulási problémák legsúlyosabb formája, amely a tanulás minden területén általánosan, átfogóan és tartósan jelentkezik. Ilyen esetben rendszeres és hosszan tartó gyógypedagógiai terápiára van szükség, a tanulás pedig jellemzően speciális iskolában folyik.
A tanulási zavar típusai:
1.Részképesség zavar, amikor a komplex képességek, mint írás, olvasás, számolás kivitelezését lehetővé tevő motoros (nagymozgás, finommozgás, egyensúly, koordináció, izomtónus zavarok) és vagy kognitív funkciókban (észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd) keletkezik probléma. Úgy is mondhatnánk, hogy az írás, olvasás, számolás megtanulásához több egyszerűbb képesség összehangolt működése szükséges. Amennyiben ezek közül egy vagy több sérül, hiányos, akkor részképesség zavarról beszélünk.
A részképesség zavar szintén nem függ össze az intelligenciával! Bármilyen képességű gyereket érinthet.
2. Komplex tanulási zavarokról beszélünk olyan speciális tanulási nehézségek esetén, amelyek az olvasás, írás, számolás elsajátítása során jelentkeznek:
Diszlexia: olvasási nehézség
Diszgráfia, diszortográfia: az írás, helyesírás nehézsége.
Diszkalkulia: számolás nehézség
Figyelemhiányos hiperaktivitás
Mondanom sem kell, mennyire fontos a megelőzés, hogy ne az iskolában kelljen szembesülni a problémákkal! Fontos a legkorábbi életkortól az ingergazdag környezet biztosítása, a harmonikus mozgásfejlődést lehetővé tevő ingerek és környezet, és a szociális készségeket fejlesztő társasjátékok. A tanulási zavarok korai jeleit már óvodáskorban fel lehet és fel kellene ismerni. Minél korábban felismerjük a tüneteket, és megkezdjük a célzott fejlesztést, terápiát, annál hatékonyabb lesz. Érdemes a folyamatba szakembert bevonni, a helyi nevelési tanácsadóhoz minden esetben fordulhatunk segítségért!
1 SARKADY Kamilla – ZSOLDOS Márta. (1992/93) Koncepcionális kérdések a tanulási zavar körül. Magyar Pszichológiai Szemle, 1992/9, 3-4. szám, 259-270. oldal
Ezt a módszert szerintem sokan használjuk is, ha nem is tudatosan. Kádár Annamária pszichológus előadásán épp a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről mesélt,tőle hallottam a módszert. Egy viccen keresztül mutatta be a lényeget:
Anyuka és gyereke bevásárolnak. A gyerek hangos hisztirohamban fetrengve, üvöltve, kiabálva, Anyuka mellette nyugodtan sétálva, igyekszik mindent a kosárba tenni, és haladni a pénztárhoz.
Anyuka
-Etelka, nyugodj meg, mindjárt végzünk!
A gyerek nem lankad, egyre hangosabb. Anyuka már a sorban áll és mondogatja tovább:
-Etelka, nyugalom, mindjárt sorra kerülünk!
A gyerek változatlanul üvölt. Anyuka higgadtan:
-Nyugodj meg Etelka már csak pár perc és kimegyünk!
A mögötte álló férfi megszólítja:
– Asszonyom, csodálatos, milyen szépen próbálja Etelkát megnyugtatni. Hogy tud ilyen nyugodt maradni?
– De uram, Etelka én vagyok!
A módszer egyszerű és nagyszerű. Vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs más megoldás,mint megpróbálni minden körülmények között nyugodtnak maradni.
Velünk ez legutóbb az autópályán esett meg. Hat éves fiamnak pisilni kellett, természetesen pihenő, lejáró sehol a közelben. Egyre hangosabban mondogatta, miközben mi nyugtatni próbáltuk. Persze a végén már hisztis sírásba torkollt az egész, mire meg tudtunk állni. Ilyen esetben nem tud az ember mást tenni, mint hogy higgadt marad. Na igen, könnyű mondani, ilyenkor úgy érzem, szétrobbanok az idegtől. De mióta tudatosan használom az Etelka módszert, megpróbálok nagy levegőket venni és mondogatom magamban, hogy mindjárt vége, mindjárt vége.
Írjátok meg, ha van hasonló történetetek az Etelka módszerrel kapcsolatban! :-)
Első fiam megszületése után a svájci frankos hitel válság elől külföldre menekültünk. Gondoltam, ez egy jó lehetőség kisfiamnak is az angol nyelv elsajátítására, hiszen minél fiatalabb a gyerek, annál könnyebben sajátítja el a nyelvet, mondja a szakirodalom. A nyelv elsajátítására egy speciális időszak áll rendelkezésre minden gyereknek, nagyjából 7-8 éves korig. Eddig fogékonyabb az agy. Mint a szivacs, úgy szívja majd be – mondogatták ismerősök. – Egy hónap után mondatokban beszélt az óvodás gyerekem – hallottam többször, sőt magam is tapasztaltam. Szomszédunkban élő lengyel kislányok valóban néhány hét után már bontogatták szárnyaikat. Szerettem volna, ha gyerektársaságban szocializálódik, mivel senkit sem ismertünk, gyerekekkel sem találkoztunk, és a játszótéren nem barátkozott senkivel. Az én fiam viszont utálta a gyerekközösséget. Még játszóházba sem vágyott, ahol mi is vele lehettünk, de az oviba egyenesen utált járni. Főleg kezdetben. Nagyon nehezen szakadt el tőlem, a sírását hazafelé az utcákon még sokáig hallottam. Szívfacsaró volt. Előfordult, hogy vissza léptem az ajtóból, mert hallottam a kialakult konfliktust. A fiam csak be akarta zárni a reteszt, de az óvónő úgy értelmezte, szökni akar, így lefogták, ő persze ordított. Nagyjából három hónap után már nem sír reggel, de a többiekkel nem játszott, nem barátkozott, legfeljebb a felnőttekkel próbált kapcsolatot teremteni. A tanév végére mindent megértett, amit mondtak neki, de ő nem volt hajlandó megszólalni angolul, sem otthon, sem az oviban. Sőt, az oviban az énekes foglalkozásokon sem volt hajlandó részt venni. Ha ott voltam vele, és együtt énekeltünk, akkor is szégyenlősen viselkedett. Egy évet járt kint óvodába, de soha nem beszélt angolul, egy szót sem. A tanult énekeket, mondókákat általában egyedül, fürdőszobában vagy ahol senki sem hallotta, énekelgette, de máshol sosem. Akkor úgy véltem, jót fog tenni a gyerektársaság. Nem is sejtettem, hogy ilyen nehezen fog beszokni. Bár valószínűleg egy magyar oviban is küzdelmes lett volna a kezdet, de az idegen nyelvi környezet csak rontott a helyzeten. Hazaköltözésünk utána felkerestük a nevelési tanácsadót (ahol én magam is dolgoztam), de akkor – négy éves korában még nem találtak nála problémát. Csak figyelemmel kísérést javasoltak.
A magyar óvodát nagyon várta, mert tudta, hogy végre mindenki magyarul fog beszélni, ennek ellenére lassan szokta meg az új ovit. Hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, azaz a rugalmatlansága volt az oka annak, hogy nagyon nehéz éve volt külföldön az angol oviban, vagy az idegen környezet és a költözések miatti instabilitás tette őt rugalmatlanná, ezt már sosem tudjuk meg.
Mikor valakivel beszélgetek a gyerekeimről és szóba kerül, hogy szakember is vagyok, akkor az az általános reakció, hogy de jó, hiszen akkor te tudod őket otthon fejleszteni! Milyen könnyű nektek és a gyerekeknek, hogy házon belül meg tudjátok oldani a fejlesztést. Nos, igen. Valóban ideálisnak tűnik a helyzet.
A probléma ott kezdődik, hogy a gyerekek általában idegennel jobban együttműködnek, mint a saját szülővel. Így rövid időn belül a hajamat tépem kínomban, hogy hogyan vegyem rá mégis, hogy dolgozzunk egy kicsit. Mivel a gyerek pontosan érezte, hogy melyik az a terület, ami neki nem fekszik, ellenállt a legtöbb motivációs kísérletemnek.
Ráadásul a fejlesztés alatt egy két pici gyerek még a lábunk alatt sertepertélt. Így nekem is nagyon nehéz volt rá figyelni és neki is a feladatra koncentrálni. Persze, hangot is adott neki, hogy őt zavarják a kicsik, és nem tud dolgozni.
Aztán odáig fajult a dolog, hogy már nagyon nagy könyörgések árán és semmilyen jutalommal nem tudtam rávenni, hogy csináljuk a tornát, ezért jobbnak láttam abbahagyni. Úgy gondolom, többet ártott volna a kapcsolatunknak a további erőltetés, mint amennyit a torna használt volna.
Szerencsére rátaláltunk egy olyan tornára, amivel ő sem érezte túlterhelve magát, mert valóban tíz perc volt az egész, és így könnyebben neki tudtunk állni.
Ha azt érzed, már nem éri meg a veszekedést, akkor jobb pihentetni a dolgot, vagy szakemberre bízni a fejlesztést. Ne hagyd, hogy a kapcsolatotok rovására menjen.
