Tapasztalataim szerint sok szülő nem tudja, mit jelent az SNI. Sokszor megkérdezik tőlem, mi is ez, minek a rövidítése?  Az SNI a sajátos nevelési igény rövidítése, ilyen formán az SNI-s gyerek sajátos nevelési igényű. Mit jelent ez?

A köznevelési törvény szerint a sajátos nevelési igényű gyerekek  a kiemelt figyelmet, különleges bánásmódot igénylő kategóriába tartoznak. Pontos meghatározásuk:

“Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.”                                                                                           2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

Ezeknek a gyerekeknek speciális szükségleteik vannak, ezért általában egy óvodai csoportban, vagy osztályban csak egy-két fő sajátos nevelési igényű gyerek van. Jó esetben az óvónő/tanító egy asszisztenst is kap a gyerek mellé, mivel ők az úgynevezett “egy emberes” gyerekek, akiket valakinek mindig szemmel kell tartani. Ezt egy óvónő nehezen tudja megtenni, amikor huszonvalahány másik gyerekre is ugyanúgy figyelnie kell.

A speciális szükségletű gyerekek közül nem mindenki integrálható normál intézménybe, azaz nem mindenki járhat normál óvodába, iskolába, bár a többségük igen. Hogy ki az, aki alkalmas az integrált nevelésre, azt a szakértői bizottság dönti el, ők jelölik ki a gyerek számára azt az intézményt, ahol tankötelességét teljesítenie kell.

A 2010. évi jelenleg is hatályos törvénymódosítás, tartósság és súlyosság alapján csoportosítja a rendellenességeket. A módosítás után a súlyos és tartós pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekek az SNI kategóriában maradnak, míg külön kategóriát képeznek a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők (BMT).

A sajátos nevelési igény nem egy orvosi diagnózis, hanem az oktatás területén való többletjogosultságok biztosítása érdekében bevezetett iskoláztatási kategória. Ezek a gyerekeknek a szakértői véleményben előírt minőségű és mennyiségű gyógypedagógiai fejlesztésre jogosultak, melyet az őket nevelő intézménynek biztosítania kötelező.