Nincs kész recept :-(

ÚGY LÁTOM, HOGY NAGYON SOKAN KERESTEK EGY OLYAN KÉSZ RECEPTET, AMI EGY PILLANAT ALATT MEGOLDJA A PROBLÉMÁITOKAT.
Rájöttem, hogy ez manapság már természetes, instant világban élünk, mindenre létezik egy gyors, kész recept, egy pirula, amit beveszünk, és el is illan a fejfájásunk. Ezt tolja a média, és az online világ. Próbálok én is nektek hozni néhány olyan instant megoldási módot, ami segíthet, de az alap problémát, nem oldja meg, a probléma okait nem tárja fel, ezért a javulás, ha lesz is, csak átmeneti lesz. Hazudnék, ha azt mondanám nektek, hogy alkalmazd csak a következő 5 pontot és mindjárt minden rendben lesz. És ezt nem szeretném, ennél többre tartalak benneteket is, hogy adjak egy nesze semmi, fogd meg jól tanácsot. Másrészt ilyenekkel tele van a padlás, és az online tér.

A tanulást és fejlődést nem lehet megúszni. A saját, belepakolt melót nem lehet megúszni. A gyereknevelést pont ezért nem lehet könyvből csinálni, vagy egy guru tanácsait követve, mert a lényeg veszik el így belőle, a te egyéni fejlődésed, ami a legnagyobb kincs és fegyver a kezedben a gyereknevelés útvesztőiben.

Elvárássá alakult az, hogy a problémáinkra azonnali megoldást kapjunk. Lehetőleg minél kevesebb befektetéssel. Ezt teljesen megértem, pontosan tudom, hogy a mai szülőknek nincs semmi ideje, felőrli a munka, háztartás, gyerekek és egyéb teendők minden energiáját és idejét, mindannyian így vagyunk ezzel.

Ezért értem, hogy egy kész receptekre vágysz. Sajnos ilyet senki sem tud. Aki ezt mondja, az sajnos nem tiszteli a közönségét és magát sem eléggé.

Én, amióta az eszemet tudom, gyerekekkel vagyok körülvéve, 14 évesen már én gondoztam a kisöcsémet, egész nyáron, én hordtam bölcsibe, orvoshoz, mert anyunak vissza kellett mennie dolgozni. Óvónőnek és gyógypedagógusnak tanultam, a gyerekek iránti szeretetem miatt, majd 25 évesen már én is anya lettem. Korai fejlesztőként a gyerekek szüleivel együttműködve dolgoztam, nagyon sok szülővel beszélgettem, rengeteget. Ezek a tapasztalatok vezettek oda, hogy belássam, a szülőknek segítségre van szükségük, mert hiába van a gyerek sínen, millió féle terápiára hordva, a szülők mégis elveszettek, elbizonytalanodtak, és eszköztelenek.

Én rengeteg éven át olvastam, tanultam, kutattam a nehéz temperamentumot (gyógypedagógusként az idegrendszeri problémákat is) és tudom, hogy ez egy hatalmas mennyiségű tudás anyag, amit megpróbálok nektek hat alkalom alatt átadni és a konzultációkon ebből táplálkozva tudok nektek segíteni. A konzultáción feltárjuk a viselkedési problémák temperamentumbeli okait, mind a szülő, mind a gyerek részéről. Mert nem mindegy, hogy a szülő tűl kontrolláló vagy éppen túl engedékeny (korábban írtam erről is). Vagy hogy a szülő és gyerek temperamentuma mennyire passzol, az össze nem illés is lehet egy állandó konfliktus forrása.

A közel 20 év tapasztalatait, hatalmas tudásanyagot igyekszem átadni nektek, és beláthatjátok, hogy ezt nem lehet pár posztban leírni és magamat és titeket sem tisztelnélek akkor, ha pár posztban megírnám, mit tegyél, vagy mit ne tegyél, és minden szuper lesz.

A temperamentum vonások megismerése csak az első lépés, hogy kezelni tudjuk azokat. Alaposan megismerve gyerekünk (és a saját) temperamentum mintázatunkat már el tudunk kezdeni dolgozni ezzel és kideríteni, hogy pl. a szófogadatlanság vagy ellenállás mögött pontosan milyen okok húzódnak. Ezután állhatunk neki kezelni ezeket az okokat, megelőzni a jövőben a problémát, és megtanulni bánni a saját temperamentum vonásainkkal és a gyereket is megtanítani erre.

Ha készen állsz rá, hogy energiát fektess abba, hogy egy sokkal kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életet élhessetek, és hogy velem együtt dolgozz ezen, akkor szeretettel várlak erre az izgalmas, de nem mindig könnyű önismereti utazásra. És ez, amit én tanítok, csak az első lépés ezen az úton, de egy nagyon fontos lépés, mert ez végre a jó irányba vezet. És minden jó irányba megtet lépés közelebb visz a célhoz, a rossz irányba tett lépés pedig távolít.

Az öngondoskodás fontosságáról

Aki ismer, már tudja, hogy az öngondoskodás a vesszőparipám. Nem hibába, hiszen ez az alapja annak, hogy a gyerekeinkkel jó kapcsolatot tudjunk kialakítani, legyen elég erőnk és türelmünk a napi nehézségekhez, és ahhoz, hogy empatikusak és együttműködők tudjunk lenni velük (is). Ha magunkkal nem vagyunk empatikusak, akkor hogy akarunk az lenni mással? Miből adunk, ha nekünk sincs?
Tudjátok, a zuhanó repülős hasonlatom, először mindenki magára veszi fel az oxigén maszkot. Utána tud segíteni a másiknak bárki.
Ez nem csak egy jól hangzó formula, amit mostanában divatos puffogtatni, túl sok a mártír, magát túl vállaló, kiégett, elfáradt anya, szülő. Ebből pedig nem tudunk építkezni, fejlődni, és átadni főképp nem. Vagyis de, sajnos át tudjuk adni ezt is, hogy az élet már csak ilyen. Ki kell bírni, én is kibírom, bár majd bele döglök, de látod, ez az élet rendje.
Ezt szeretnéd a gyerekednek is útravalóul adni?

Az együttműködő hozzáállás legnagyobb ereje

A LEGNAGYOBB EREJE ABBAN VAN, HOGY NEM KELL, HOGY MINDIG KITALÁLJUNK VALAMI MEGOLDÁST, AMI MINDENKINEK JÓ.
Sokszor teszitek fel a kérdést, hogy de mi van, ha nem találunk ki semmilyen jó megoldást, ami minden félnek megfelel? Nos, rengeteg olyan szituáció adódik az életben, amikor egyszerűen nincs megoldás arra, amire keresünk, vagy éppen nem találjuk meg.
Bár a megoldás sokszor ott van az orrunk előtt, csak felnőttként túl bonyolítjuk, és a gyerekek sokszor ebben is segítségünkre vannak. Az is előfordulhat, hogy a megoldás nem a valóságban létezik, csak a képzeletünkben. Ezért bíztatlak benneteket, hogy legyetek kreatívak, használjátok a fantáziátokat. Ha szeretne lovon menni iskolába, persze, hogy fel lehet ülni egy képzeletbeli paripára, mit paripára, unikornisra és lehet nyeríteni, vágtatni, csak páran fognak hülyének nézni út közben, de megúsztunk egy hisztirohamot 😊 )
De van, amire tényleg nincs megoldás, vagy abban a pillanatban nem jut eszünkbe.
Pl. Nem akarok suliba menni, de suliba menni sajnos kötelező, nem akarom vagy nem akarom kérdése. Ilyenkor jogosan felmerül a kérdés, oké, hogy együttműködő hozzáállás, de milyen kompromisszumra jussunk a gyerekkel, ha neki az egyetlen elfogadható megoldás az, ha nem megy iskolába?
Hozzáteszem zárójelben, hogy még erre is lehet olyan megoldásunk (néha), hogy van 3 napunk, amit igazolhatunk a gyereknek, sőt, alsóban ezt sok helyen nem is veszik túl szigorúan. Mikor engem novemberben műtöttek, simán megbeszéltem a tanítónénikkel, hogy nem mennek két napig a gyerekek és leigazoltam nekik. Tehát van az a helyzet, amikor meg lehet akár ezt is oldani, de nyilván nem minden héten. Okosan tartalékolni lehet ezeket a napokat a valóban égető helyzetekre. És nem kell reklámozni a gyereknek, hogy ezzel mi élni tudunk.
Tehát a legnagyobb ereje ennek a hozzáállásnak, hogy nem kell mindig megoldásra jutnunk, megegyeznünk, és minden áron kitalálni valamit. Éppen elég az, hogy ha a gyerek azt éli át, hogy mi ebben a problémában mellette állunk és segíteni próbálunk neki. Ettől nőni fog a bizalma felénk, és épül a kapcsolatunk, ami végülis a fő célunk, nem igaz? Ez az, amitől szuper jól működik ez a módszer. 

Cuki sztori az empátia tanulásáról

A GYEREKEK ÚGY TANULJÁK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST, EMPÁTIÁT, RUGALMAS HOZZÁÁLLÁST, PROBLÉMA MEGOLDÓ KÉSZSÉGET, HA TŐLÜNK LÁTJÁK, ÉS MÁSOLNI TUDJÁK.
Ezért fontos, hogy mi is megtanuljuk ezt, és gyakoroljuk nap, mint nap. Ez egy hosszú folyamat, amíg ők is el sajátítják ezeket a készségeket, de a cél az, hogy felnőttként már birtokában legyenek ezeknek. Ha mi nem tanultuk meg, mert nem volt kitől, akkor hogyan akarjuk tovább adni? Nem fog menni.
A kislányom, aki amúgy nem nehéz temperamentum, csak picit érzékeny, 7 éves és tanulja ezeket a készségeket, mert nap mint nap hallja. Ezért még nem tökéletes a kivitelezés, de én nagyon büszke vagyok rá. Tehát a sztori:
Elmondtam nekik délután a szükségleteimet, hogy nagyon fáradt vagyok, szeretnék pihenni egy kicsit. Csendben is voltak szépen, aztán egy kis szundi után a lányom az arcomba hajolva kérdezi: anya, ha majd kialudtad magad, keszitenél nekem palacsintát, nagyon kívánok palacsintát enni. 😄
Miután nyugtáztam, suttogva közli a bátyjával, hogy sikerült lebeszélnie velem a palacsintát.
Látszik, hogy van még mit tanulnia, de nagyon igyekezett figyelembe venni az én szükségletemet. Így fejlődik az empátia, együttérzés

A hatalmi harcok legfőbb oka: az állhatatosság

EZ AZ EGYIK FŐ TEMPERAMENTUM VONÁS, AMELY A LEGTÖBB NEHÉZ TERMÉSZETŰ GYEREKNÉL ERŐSEN JELEN VAN. EZ OKOZZA A SZÜLŐKNEK A LEGTÖBB FEJTÖRÉST, ÉS HA MÉG INTENZITÁS IS PÁROSUL HOZZÁ, AZ MÁR EGY IGAZI ATOMHÁBORÚ.
Az állhatatosság a legalkalmasabb jellemvonás az állandó hatalmi harcokhoz. Az állhatatos gyereknek nem lehet „csak úgy” nemet mondani, nem fogadja el, rettenetesen bedühödik. Erősködik, többet követel, mint az átlagos gyerek.
Ha valamit a fejébe vesz, ahhoz nagyon erősen ragaszkodik, nem lehet eltéríteni a céljától. Ha például éppen játszik, és vacsorázni hívod, akkor nagyon nehezen vált át a tevékenységről. Nehezen enged el egy gondolatot, vágyat. Ha például megbeszéltük, hogy elmegyünk fagyizni, és nem úgy történik valamilyen okból, akkor nagyon ráfeszül, sokáig sír miatta.
Ha állhatatos gyereked van, tehetsz ellene, hogy ne legyen állandó kötélhúzás a napjaitok nagy része. Ha ő befeszül, ne állj a kötél másik végére, ne menj bele a hatalmi harcba! Helyette fogj vele össze, legyetek egy csapat! Működjetek együtt. Így ő is ellazulhat, és valóban csapatként haladhattok tovább. Ez erősíti a kapcsolatot is köztetek és közelít, míg a hatalmi harc távolít egymástól és nem építő, hanem romboló a kapcsolatotokra nézve. Hosszútávon ezekkel a gyerekekkel az együttműködéssel érjük el a legnagyobb eredményt, mert nem csak hogy a mi életünket megkönnyítjük,de olyan képességet, együttműködési készséget tanítunk vele neki, ami egész életére szóló belső támaszt, állhatatosságával való könnyebb bánásmódot jelent majd számára. Így felnőve már könnyebben boldogul az állhatatosságával, mert ugye ez a vonása nem tűnik el, csak az a kérdés, hogy megtanul e vele jól bánni?
Az állhatatossággal, ha jól bánik vele az ember, valódi kincset ér az életünben. Ezzel a képességünkkel bármit elérhetünk, amit szeretnénk, keresztül visszük minden tervünket, megvalósíthatjuk minden álmunkat. Igazi vezetőkké válhatunk.

Az intenzitás, az élet valódi megkeserítője?

Ma az intenzitásról írok nektek, ami a nehéz temperamentum leggyakrabban jellemző vonása.

Többségében ez a vonás okozza a legtöbb fejtörést, - az állhatatosság mellett a szülőknek.
INTENZITÁS, ÉLÉNKSÉG
Az intenzív gyerekek minden érzelmet mélyen élnek meg, ráadásul erősebb fizikai reakciókkal. Látványos szenvedést tudnak produkálni, (ami ijesztő is lehet), és ők valóban átélik ezeket a mély érzelmeket, legyen az pozitív vagy negatív. Fontos, hogy nem manipulálni akarnak ezzel az erős érzelmi reakcióval, nekik ez valódi szenvedés. Tényleg úgy érzik magukat, ahogy az kívülről látszik.
Akik nem ismerik őt, vagy éppen nincs intenzív gyerekük, gyakran megdöbbennek ezektől a heves reakcióktól. Nekünk pedig elég kellemetlenek ezek a szituációk.
Mint minden temperamentum vonásnak, ennek is megvan a pozitív: aspektusa. Azt szoktam mondani, az ami nekünk nehézség, egy valódi kincs lehet a gyerekünk számára, ha megtanítjuk bánni ezzel a személyiség vonásával és megtalálja a módját, hogy pozitívan használja a benne rejlő intenzitását (és az összes többi vonást). Az intenzív természetű emberek általánosan lelkesebb, szenvedélyesebb,lendületesebb emberek, mint azok, akik ezzel a személyiség vonással nem rendelkeznek. Rájuk mondják, karizmatikus ember. Egy olyan energia mező veszi őket körül, amire nem lehet nem felfigyelni. Ha még energikusság is kapcsolódik az intenzitáshoz, akkor folyamatosan lendületben vannak a munkában és hobbijukban is, jól terhelhetőek, mindig csinálnak valamit, nem otthon ülő alkatok. Gyakran lesznek művészek, élsportolók.
RAJTAD MÚLIK INDULATAINAK LECSENDESÍTÉSE
A kiscsikót neked kell megzaboláznod. Te vagy a minta számára- tőled tud önkontrollt tanulni.
Sajnos sok szülő soha nem látott példát erre a gyerekkorában, így nem tanult önkontrollt.
Egyúttal nem tanulták meg élvezni sem azt a gazdagságot, amit intenzitásunk ad az életünkhöz!
Ahhoz, hogy a gyerekeinknek segítsünk megérteni és kezelni intenzív érzelmeiket, nekünk magunknak is ki kell fejlesztenünk magunkban az önkontroll készségét. Ez gyakorlással elsajátítható képesség.
Ha mi hatékonyan kezeljük a saját érzelmeinket, könnyebb ezt megtanítani neki is.
Eleven gyerek szülőjeként lehetetlen elkerülni a frusztrációt és félelmet attól, hogy kicsúsznak a dolgok az ellenőrzésed alól.
Jó hír: Gondolataid, szavaid, tetteid megváltoztatják gyereked intenzív magatartását!
Az, hogy mennyire vagy képes megőrizni nyugalmad és együttműködni, együttérezni, az attól függ, hogy felismeritek e, melyik zónában vagytok.
A vörös zónában az agy parancsot ad riadókészültségre, stresszhormonok szétáradnak, harcra kész állapotba kerülünk. A gondolkodás ekkor már beszűkül, mint ahogyan a látás és hallás is korlátozott lesz. Nem leszünk képesek ebben az állapotban átgondoltan, együttműködően cselekedni.
Az érzelmek ilyenkor kirobbannak, kiabálunk, veszekszünk
Ez hosszútávon romboló a kapcsolatokra. Ellenséggé váltok gyerekeddel, hatalmi harcok alakulnak ki, folyaamtos küzdelem, melyben csak az egyik nyerhet, de mindkettő sérül. Sérül a kapcsolat és ez hosszútávon egyre több magatartási problémához vezet. Ez egy ördögi kör, amiből nehéz kiszállni. Érzelmi eltávolodás, elhidegülés a következménye, ami általában kamaszkorra teljesedik ki. Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségű kapcsolattal megyünk bele ebbe az embertpróbáló időszakba és hogy jövünk majd ki belőle!
A zöld zónában tested és elméd békés, egymásra fókuszáltok, képesek vagytok együttműködni. Könnyű az érzelmeket kezelni. Hallgat rád, könnyebben teljesíti, amit kérsz tőle. Ha ellenáll, nem fogad szót, képes vagy racionálisan gondolkozni és együttérezni (pl. leguggolsz, megöleled, még mielőtt a vörös zónába kerülne, így magadhoz vonzod őt, az ő viselkedése is megváltozik! Ez a kulcs!
Nincs hatalmi harc, mert biztonságban érzitek magatokat, nyugodtak maradtok, együtt tudtok működni, kitalálni a jó megoldást. Érzi, hogy tiszteletben tartod, hallgat rád, mert te is figyeltél rá.
Minél több időt töltünk a zöld zónában a konfliktusok alkalmával, annál kevesebb viselkedési probléma fog jelentkezni. Persze nem mindig sikerül, de növelhetjük az ott töltött időt, és a célunk pont ez, növelni a nyugodt időszakokat.
Az első és legfontosabb a nyugalom zónájában maradáshoz, a szünet tartás gyakorlása.
Állj meg és vegyél egy két nagy levegőt, mielőtt reagálsz, válaszolsz!
Ha azonnal fejest ugrasz a veszekedésbe, csak reagálsz, célunk az átgondolt reagálás!
Mély levegő elég oxigén juttat az agyadba, hogy képes legyél gondolkozni és megtervezni a következő lépést.
Lépj vissza, jobb nem belemenni egy hatalmi harcba.
Mondd el neki, hogy most túl dühös vagy, hogy vele foglalkozz, de mindjárt visszajössz.
Menj ki lenyugodni.Az agyad ilyenkor lekapcsolja a riadókészültséget.
Ne felejtsd el, hogy gyereked azért borul ki, mert feszült, túlterhelődött, nem miattad és nem azért, mert rossz szülő vagy!
Szeretettelnevelj
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.