A GYEREKEK ÚGY TANULJÁK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST, EMPÁTIÁT, RUGALMAS HOZZÁÁLLÁST, PROBLÉMA MEGOLDÓ KÉSZSÉGET, HA TŐLÜNK LÁTJÁK, ÉS MÁSOLNI TUDJÁK.
Ezért fontos, hogy mi is megtanuljuk ezt, és gyakoroljuk nap, mint nap. Ez egy hosszú folyamat, amíg ők is el sajátítják ezeket a készségeket, de a cél az, hogy felnőttként már birtokában legyenek ezeknek. Ha mi nem tanultuk meg, mert nem volt kitől, akkor hogyan akarjuk tovább adni? Nem fog menni.
A kislányom, aki amúgy nem nehéz temperamentum, csak picit érzékeny, 7 éves és tanulja ezeket a készségeket, mert nap mint nap hallja. Ezért még nem tökéletes a kivitelezés, de én nagyon büszke vagyok rá. Tehát a sztori:
Elmondtam nekik délután a szükségleteimet, hogy nagyon fáradt vagyok, szeretnék pihenni egy kicsit. Csendben is voltak szépen, aztán egy kis szundi után a lányom az arcomba hajolva kérdezi: anya, ha majd kialudtad magad, keszitenél nekem palacsintát, nagyon kívánok palacsintát enni. 
Miután nyugtáztam, suttogva közli a bátyjával, hogy sikerült lebeszélnie velem a palacsintát.
Látszik, hogy van még mit tanulnia, de nagyon igyekezett figyelembe venni az én szükségletemet. Így fejlődik az empátia, együttérzés