írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
A szuperérzékeny gyerekek könnyen túltelítődnek a külső ingerekkel, emiatt többször kiborulhatnak, mint az átlagos gyerekek. Gyakran, huzamosabb ideig probléma számára, hogy felvegyen bizonyos ruhákat, mert szúrós, viszket tőle, piszkálja a címke, zavarja a varrás a zokniban, stb. Az is zavarja, ha a ruhája piszkos/vizes lesz, ezért ilyenkor rögtön át akar öltözni.
Nem szereti a meglepetéseket, ami a szülinapi ajándékra is kiterjed. A változásokat rosszul viseli, legyen az egy napirendi pont változás, vagy új helyzet, ezekben visszahúzódó, szemlélődő először. Jobban szeret elhúzódva egyedül/ egy-két társsal csendben játszani, mint csapatba verődve. Az oviban/iskolában csendesebb, de otthon, ismerős környezetben felszabadultan viselkedik.
Könnyen megijed hangos dolgoktól, tárgyaktól, emberektől. Zajos, hangos, zsúfotl helyeken nem érzi jól magát, kiborul.
Érzékeny lehet szagokra, látványra, hőmérsékletre is, pl zavarja bizonyos ételek illata, látványa, akár még hányhat is tőle. Panaszkodhat arra, hogy túl meleg/hideg van a szobában, ezért a nagy hidegben sem akar betakarózni vagy épp nagyon fázós.
Korához képest gazdag a szókincse, sokat kérdez ( nagyon mély gondolatébresztő kérdéseket tesz fel) és jó a humorérzéke.
Alacsony a fájdalomküszöbe, érzékeny a fájdalomra, rosszul tűri, kiborul a legkisebb fájdalomtól.
Észreveszi a legkisebb változásokat is, vagy a legenyhébb furcsa szagokat, illatokat, vagy ha valami máshová került a lakásban.
Jó megérzései vannak, érzékeli más emberek, főként a hozzá közel állók érzéseit, feszültségét. Néha olyan, mintha kitalálná, mire gondolsz. Empatikus, mélyen átérzi a másik érzéseit.
A számára veszélyesnek ítélt helyzetekben először felméri, hogy biztonságos e, csak utána kezd bele.
Maximalista általában, idegenek jelenlétében rosszabbul teljesít. A büntetés, kritika, még a legenyhébb is mélyen letaglózza, a bíztatás, dícséret, gyengéd figyelmeztetés jobban beválik nála.
Ha ezek közül az állítások közül a felénél több igaz a gyerekedre, akkor gyanakodhatsz rá, hogy szuperérzékeny! Pontos határvonal nincs a fenti jellemzőkben, te ismered legjobban a gyerekedet, ha csak néhány állítás igaz rá, de az nagyon erőteljesen, akkor is nagyon érzékeny! A gyerekek kb. 20%-a szuperérzékeny!
A szuperérzékenység átfedést mutat a szenzoros feldolgozási zavarral. Ebben az esetben az agyba érkező ingerek feldolgozásának zavaráról beszélünk, melyre különféle szenzoros terápiák lehetnek jó hatással. Ha fennál a gyanú, hogy gyermeked szenzoros feldolgozási zavarral küzd,érdemes utána járni, hogy valóban erről van e szó, vagy csak egy nagyon érzékeny alaptermészetről.
írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
A pozitív címkézés nem csupán azt jelenti, hogy más szavakra cseréljük a régi, negatív szavainkat, hanem egy olyan szemléletmód, ami segít megváltoztatni gyermekedről való gondolkodásodat, ezáltal a viselkedésed is megválozik vele szemben. Sokkal türelmesebb leszel, könnyebben megérted az ő szempontjait és könnyebb lesz az együttműködés is ezáltal. Ezért a sikeres együttműködés alapja a pozitív szemléletmód kialakítása, és a szavaink megváltoztatása.
Azok a személyiség jellemzők, amelyeket te nehéznek érzel és azok is (!) valójában nagyon is pozitív tulajdonságok, melyek sokat adnak az életünkhöz. Igazi fűszerei ezek az életnek! Ezért sosem arra törekszünk a mentorprogramok alatt sem, hogy ezektől megszabaduljunk, hanem hogy megtanuljunk ezekkel jól bánni, megértsük, és elfogadjuk.
írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
Attól, hogy szeretünk valakit, még nem biztos, hogy képesek is vagyunk szeretetteljesen viselkedni vele.
Ezt a mondatot Jesper Juultól olvastam és annyira elmondja azt, amit én is képviselek, hogy ebből lett aztán a szeretettelnevelj.hu elnevezés is.
Sokáig gondolkoztam, hogy talán ez így túl egyszerű, és mindenki elsőre arra gondol, hogy hát nyilván szeretettel nevelem a gyerekem, hiszen a világon mindennél jobban szeretem őt.
Oké, ez természetesen eddig teljesen rendben van.
De akkor miért van az mégis, hogy kiabálunk, veszekedünk, olyanokat teszünk és mondunk, amiket később megbánunk? Na ugye. Azért, mert a szeretet önmagában nem elég a kapcsolat építéséhez, fejlődéséhez, a szeretetteljes és empatikus, türelmes, együttérző viselkedéshez.
Viszont a jó hír az, hogy ez nem ördögtől való dolog, tanulható, fejleszthető képességekről van szó Még csak nem is túl nehéz, a kulcs a gyakorlásban van inkább.
Minét többször vagyunk tudatos szülők, akik átgondolják, mit kellett volna tenni egy adott helyzetben, utólag (ebből lehet tanulni), annál többször fog sikerülni éles helyzetben is jól, szeretettel viselkedni.
írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
A gyerekek, akik „feszegetik a határokat” valójában nem mást tesznek, mint szüleik személyiségét próbálják megismerni, tudni akarják, milyenek valójában, milyen értékeket képviselnek.
Ezt azért teszik, mert egyrészt munkaköri kötelességük, nekik erre azért van szükségük, hogy később a látottakat beépítség a saját személyiségükbe, azonosuljanak vele, mintázzák.
Azt az értékrendet akarják beépíteni saját személyiségükbe, amit tőlünk látnak, ezért tudatalatt kényszerítenek minket a határfeszegető viselkedésükkel, hogy megmutassuk, valójában hol vannak a MI SAJÁT határaink. Mert ez a legérdekesebb számukra. A legtöbb szülőnek viszont nehezére esik meghúzni a saját határait, emiatt a gyerekeknek sem tudják pontosan megmutatni, hogy náluk hol is húzódik pontosan a határ. Tehát a gyerekek arra kényszerülnek, hogy még jobban ráerősítsenek a határkereső viselkedésükre.
Minél bizonytalanabb vagy a saját határaidban, annál inkább fogják a gyerekek követelni azt tőled.
írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
Sokszor szóba kerül, hogy a nehéz természetű, érzékeny gyerekek már pici kortól kezdve “nehezebbek”, legalábbis a legtöbb szakkönyv így írja, de vannak ettől eltéréssek és sok érzékeny gyereknél semmi probléma nem merül fel az intézménybe kerülés előtt például.
Nálunk a nagyobbik fiamnál nagyjából így volt, bár voltak kisebb problémák baba korában (tejérzékenység születése óta, szerencsére hamar kiderült, picit “lusta” baba volt, nehezen tanult meg szopni) de ezeket nem tekintettük jelnek arra, hogy ő nehéz természetű lesz, mert nagyon jó alvó, érdeklődő, és jól fejlődő baba volt összességében.
Aztán másfél éves korában külföldre költöztünk és az akkoriban megjelenő furcsaságokat ennek a változásnak tudtuk be. Minden esetre akkoriban kezdtek jelei lenni annak, hogy ő nem átlagos, túl érzékeny.
Nem akart gyerek közösségbe menni, nem szeretett ott lenni (játszóház), nehezen szokott be az oviba, de mindezt a nyelvi nehézségeknek tudtuk be. Ezen kívül elkezdett válogatósan enni, ami korábban nem volt rá jellemző, és nagyon rugalmatlan lett, nem lehetett új ruhát ráadni, a szakadt cipőjéhez ragaszkodott, ordított, ha újat akartam ráadni, nyáron is hosszú melegítő nadrágban akart lenni, ha levettem róla, elalvásig őrjöngött a padlón.
Ti mikor vettétek észre, hogy a ti gyereketek nem olyan, mint a többi, nem átlagos, túl érzékeny? Már babakorban “több emberes” volt, vagy csak később körvonalazódott?
írta: Péri Orsolya | márc 5, 2023 | Uncategorized
A szuperérzékenység nem régóta került a köztudatba, mint egy létező személyiségvonás. Az örökölt alaptermészethez tartozó egyik jellemvonás lehet ez, ami az emberek kb. 20%-nál megfigyelhető. Régebben persze nem így nevezték, hanem inkább túl félénk, introvertált, szorongó, különc, félős jelzőkkel illették ezeket az embereket. A képlet azonban kicsit árnyaltabb, mint hogy csupán arról lenne szó, hogy valaki túl félős vagy szorongó.
A kutatások szerint senki sem születik eleve túl félősnek, vagy túl szorongónak, habár a hajlam benne lehet bárkiben, attól függetlenül, hogy szuperérzékeny, vagy nem. Minden esetre a szuperézékenységről kijelenthetjük, hogy nem egyenlő a szorongással vagy félénkséggel, sem az introvertáltsággal. Még az introvertáltak aránya igaz, hogy magas, kb. 70%, vannak extrovertált szuperérzékenyek is.
A félénkség, szorongás inkább a negatív tapasztalatok talaján alakul ki, mely a túl érzékeny gyerekeknél gyakrabban előfordulhat, ha a környezete nem hangolódik rá, nem érti meg őt. Ha pl. újra és újra kényszerítik egy olyan helyzetbe, dologra, amitől ő túlterhelődik, ezért elkerülné.
