A hiszti minden nap aktuális téma nálunk. A nagyok lassan kinőttek belőle (10 és 12 évesek), ők inkább már duzzognak, kezdődik a kiskamasz kor. A kicsik (4 és 6) viszont még alaposan próbára teszik az idegeinket. Mivel a nagy fiam is rettentően hisztis kisgyerek volt, már jó régen elkezdtem a gyereknevelés – hisztikezelés témakörben tájékozódni, szakirodalmat olvasni. Kezdetben, mikor elolvastam egy könyvet, úgy éreztem, a kezemben a Szent Grál és végre felszámolom a problémát. A gyakorlati megvalósítás során azonban rájöttem, hogy nem jött el a megváltás, még nem. Újabb és újabb könyvekben kerestem a megoldást, de mindig félsiker, vagy csalódás lett a vége. Persze, magamat is hibáztattam, leginkább. Nyilván, ha ennyi szakkönyv sem segít a bajon, akkor velem van baj. Aztán lassan rájöttem, hogy az igazi megoldás egyrészt az, ha a gyerekek kinőnek a dackorszakból. (Nálunk ez a fiúknál az iskolakezdés idejére tehető), másrészt ha saját, személyre szabott megoldásokat alkalmazok. A szakirodalomból rengetegféle gyereknevelési irányzatot elsajátítottam, de eleinte ezek csak összezavartak. Pozitív nevelés, kötődő nevelés,megengedő nevelés, együttműködő kommunikáció, szigorú szabályok, büntetés? Az én fiamnál semmilyen módszer nem működött, ő non stop ordított, hisztizett. A lányom megszületése után, az ő dackorszaka alatt jöttem rá, hogy nem minden gyereknél ennyire durva a dackorszak és hogy a lányom a fiamhoz képest tulajdonképpen nem is hisztizett soha igazán. Nem azt mondom, hogy őt nem kellett a boltban végig húzni a földön, ő is alakított néha egyet, de a fiamhoz képest az semmiség volt. Amikor már papírunk volt róla, hogy a fiam éretlenebb idegrendszerrel született, akkor tudatosodott bennem, hogy a kettő összefügg egymással. Sajnos a nehéz gyerekek dackorszaka sokkal durvább, erőteljesebb és hosszabb ideig tart, mint az átlag gyerekeké. Ez aztán a második fiamnál is beigazolódott. Ekkor már túl tudtam lépni az önhibáztatáson és teljes figyelmemet arra fordítottam, hogyan tudnám mindannyiunk számára könnyebbé tenni a mindennapokat. A módszereim a rengeteg szakirodalomnak mintegy ötvözetei, mindenhonnan felhasználtam, átvettem egyes elemeket, amik nekünk beváltak, és nem követtem egyik irányzatot sem kizárólagosan, szemellenzősen. Mivel hatalmas tudásanyag halmozódott fel a fejemben, ezért mindig volt új ötletem, és folyamatosan kísérletezve és férjemmel gyakori megbeszéléseket tartva haladtunk előre. Nem mondom, hogy teljesen megoldódott a hiszti kérdés, hiszen a két kicsi még bőven a dackorszakban van (főleg a lányom) de tudjuk, mit tegyünk, ha kitör a balhé, legtöbbször tudjuk az okát, ilyenkor igyekszünk gyorsan orvosolni azt, és a férjemmel figyelünk arra, hogy ne daráljon be a mindennapok feszültsége.
Gyere a Facebook társalgóba és beszélgessünk!
