A KÉRDÉS TERMÉSZETESEN ÖSSZETETT. A KIABÁLÁS ÖNMAGÁBAN NEM OKOZ PROBLÉMÁT A GYEREKNEK.
Még az sem, ha csúnya szavak is elhagyják a szánkat egyszer egyszer. Hiszen a káromodásnak feszültség levezető hatása van. Gondolj csak bele, amikor belerugsz kislábujjal a kanapé szélébe. Valószínűleg egy nem egy Petőfi versből fogsz idézni, hanem egy cifra káromkodás hagyja el a szádat. És ezzel nincs semmi gond, a gyerek nem fog ettől sérülni, vagy átvenni, mint rossz szokást. Én szoktam néha csúnya szavakat mondani, kiabálni, ha nagyon feldühít valami, vagy épp belerúgok a küszöbbe.
A kiabálás önmagában nem traumatizálja a gyereket.
Úgy látom, ezzel kapcsolatban nagyon sok a félreértés a szülőkben. Vannak, akik azt gondolják, ha felemelik a hangjukat, kiabálnak a gyerekkel, akkor a gyerek lelke sérülni fog. Ettől függetlenül az impulzivitás és önkontroll készség alacsony szintje miatt mégis újra és újra kiabálnak a gyerekkel.
Aztán persze bűntudatot éreznek, mert azt gondolják, nagy kárt tettek a gyerek lelkében.
Maga a kiabálás nem okoz kárt a gyerekben, ha az ember egyes szám első személyben kiabálva mondja ki az érzéseit és szükségleteit. Pl. NAGYON DÜHÖS ÉS CSALÓDOTT VAGYOK! NYUGALMAT AKAROK!
Nem a szavak hangereje, hanem a minősége, tartalma a kulcskérdés!
Ha halkan, nyugodtan beszélsz, de pl folyamatosan megalázod, kritizálod, minősíted, bántó szavakkal illeted a gyerekedet, akkor elmondhatod magadról, hogy te soha nem emelted fel a hangod, de mégis sérült lesz lelkileg az a gyerek. Ha hangosan, kiabálva adsz hangot az érzéseidnek, de nem minősíted, alázod és bántod a szavaiddal a gyereket, akkor nem fog sérülni az ő lelke. Sőt!
Megtanulhatja azt, hogy a szülő hiteles, vannak érzései és szükségletei, ki tudja fejezni azokat és meg tudja húzni a határait, ha kell, amikor kell. Ez nem egy rossz példa szerintem. Az más kérdés, hogy van, aki hangosan tudja megtenni mindezt, valaki halkabban, nyugodtabban. Ez temperamentum beli kérdés is, ha te is impulzív természet vagy, akkor jellemzően hirtelen csattansz fel, és talán a kiabálástól le is higgadsz és megy minden tovább. Az alma nem esik messze a fájától, a gyerekek sem véletlenül lettek impulzív természetűek, valamelyik felmenőjük biztosan hasonló természettel volt megáldva, lehet, hogy éppen te?
Folytatom…