Ha hitelre van szükségem, hiteltanácsadót kérdezek meg, ha lakást akarok venni, ingatlan szakértőhöz fordulok, ha beteg vagyok, orvoshoz megyek, ha pszichés problémám van, pszichológust keresek fel, de ha a gyereknevelésben akadok el, akkor miért nem kérünk segítséget?
Miért ciki segítséget kérni? Mert azt gondoljuk, ennek magától mennie kell, ösztönösnek kellene lennie? Hát, van, hogy megy ösztönből, de van, hogy nem.
Miért ne lehetne segítséget kérni akkor, ha azt érezzük, nem találjuk gyerekünkhöz a kulcsot, nincs meg az összhang köztünk?
Talán azért, mert azt gondoljuk, ilyen a világon nincs, hogy valaki a SAJÁT gyerekével nem tud kijönni, nem képes összhangba kerülni. Milyen anya az ilyen? Kudarcként fogjuk fel, emiatt szégyent és bűntudatot érzünk, amiért nekünk ez valamiért nem megy. Pedig imádjuk a gyerekünket és tényleg mindent megteszünk, de valamiért nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene.
A sikerekkel eltüntethetjük a bűntudat és szégyen érzését, és nagyobb magabiztosságra tehetünk szert. Ezért érdemes tanulni és fejlődni.