Azt már régóta tudjuk, hogy a gyerekek nem "tiszta lappal" jönnek a világra. Sok dolgot öröklünk, genetikánk meghatároz egy sor dolgot már a fogantatásunkkor. Így van ez a temperamentummal is. Ez is veleszületett adottságunk, ugyan úgy, mint a szemünk színe, vagy a nemünk. Már Hippokratészt is érdekelte, hogy vajon miért vannak bizonyos tulajdonságokban egymásra hasonlító emberek. Ő különböztetett meg először személyiségtípusokat. Azóta rengetegen foglalkoztak a személyiség, és a temperamentum kérdésével, máig kutatott területek ezek.
A temperamentum tehát velünk született adottság. Nem megváltoztatható. A temperamentum, emberi karakter, vagy nevezhetjük vérmérsékletnek, a személyiség meghatározó része. Nem maga a személyiségünk, de nagyban befolyásolja az embert abban, hogyan viselkedik, miként reagál egyes helyzetekben.
Alexander Thomas és Stella Chess kutatók több, mint száz kisgyerek alapos és hosszú éveken át tartó megfigyelése alapján három temperamentum típust különítettek el. Szerintük már egészen korán, 2-3 hónapos korban megmutatkoznak a temperamentum sajátos jellemzői a gyerekeknél.
- A könnyű temperamentumú gyerekek élettani működései szabályosak. A kicsik érdeklődéssel, nyíltan fogadják a környezetükben megjelenő új dolgokat, jól alkalmazkodnak a változásokhoz, hangulatuk általában pozitív.
- A nehéz temperamentumú gyerek ennek épp az ellenkezője. A biológiai funkciói rendszertelenek, az új ingereket elkerüli, nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, és hangulata sokszor feszült, borús.
- A lassan felmelegedő temperamentumú gyerekek testi működések mérsékelt szabályossága, az újdonságokra adott enyhe negatív reakció és a lassú alkalmazkodás jellemzi őket.
Bár ezeket az információkat fél évszázada tudjuk, még mindig erősen tartja magát az a nézet, hogy a gyerekek neveléssel megváltoztathatók. Nagyon sok gyerekneveléssel kapcsolatos könyvben olvasok olyanokat, hogy pár nap alatt új gyereket kapsz, ha kipróbálod azokat a tanácsokat. Még mindig a szülő az első számú hibás, ha a gyereke nem olyan, mint az átlag. És ezt sajnos a legközelebbi hozzátartozóktól, rokonoktól is megkapjuk. De az intézményektől is. Lassan már mi magunk is elhisszük, hogy mi rontottuk el, rossz anyák vagyunk! Pedig nem így van, egyszerűen csak nehéz temperamentumú gyerekünk van, akit nehezebb nevelni, mint az átlagos, könnyű temperamentumú gyerekeket.
Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy két testvér mitől lehet ennyire különböző, ugyan azon nevelés, családi környezet ellenére. Ha érdekel a folytatás, mi jellemző még a nehéz temperamentumú gyerekekre, hogyan élünk túl mi, két nehéz és két könnyű gyerekkel, elolvashatod az ebookomban!
