Az együttműködő kommunikáció és a pozitív nevelési elvek az alapok, de a módszereket a gyerek temperamentumához kell igazítani, különben kudarcot vallunk.
Az előbbi posztban arról írtam, hogy egy egy viselkedési problémának, pl. annak, hogy nem fogadnak szót, nem hallgatnak ránk a gyerekek többféle oka van, ezek az okok gyerekenként ELTÉRŐEK még akár a testvéreknél is!
Éppen emiatt mondogatom folyton, hogy nem lesz jó, ha egy GURU/ vagy könyv tanácsait követed, egy olyan tanácsadót, aki nem ismeri a gyerekedet, soha nem látta, de nonszensz, hogy ő majd megmondja neked, mit tegyél, hogy jobban viselkedjen.
Éppen emiatt mondogatom folyton, hogy nem lesz jó, ha egy GURU/ vagy könyv tanácsait követed, egy olyan tanácsadót, aki nem ismeri a gyerekedet, soha nem látta, de nonszensz, hogy ő majd megmondja neked, mit tegyél, hogy jobban viselkedjen.
A gyerek nem egy termék, egy megszerelésre váró tévé, hanem egy egyedi mintázatú személyiséggel rendelkező kisember.
Azért persze vannak olyan általános jó tanácsok, amiket én is szoktam írni, de ezek nem oldják meg a problémát gyökeresen, általában csak tűzoltásra valók, ha már nagyon ég a ház. Csak egy pici szeletei a nagy egésznek, egy egy pici lépések, amik segíthetnek, de nem lesz elég a végleges megoldáshoz.
Azért persze vannak olyan általános jó tanácsok, amiket én is szoktam írni, de ezek nem oldják meg a problémát gyökeresen, általában csak tűzoltásra valók, ha már nagyon ég a ház. Csak egy pici szeletei a nagy egésznek, egy egy pici lépések, amik segíthetnek, de nem lesz elég a végleges megoldáshoz.