Mivel Lukács nagyon érzékeny, ezért már régóta tanítgatom arra, amit amúgy tanítok is, hogy az érzéseit felismerje, megnevezze és tudjon velük bánni. Meg tudja különböztetni, be tudja azonosítani, hogy mi történik vele. Egy érzés, főként, ha erőteljes, főként, ha ismeretlen, nagyon ijesztő tud lenni a gyerekek számára. Ettől pedig még inkább emelkedik a feszültség bennük. Az érzékeny, intenzív, eleven gyerekeknél pedig nagyon gyakran fordul elő az, hogy egy intenzív érzés önti el őket, szó szerint – akár egy hatalmas adrenalin löket formájában.
Ezekkel az érzésekkel nem tudnak mit kezdeni, ha mi nem segítjük őket ebben, ezért könnyen összeomlanak.
Mindig azt javaslom, hogy ne hagyjuk egyedül a túl erős érzelmekkel a gyereket, főként eszközök nélkül. Eszközön értem, hogy van tudomása arról, mi történik vele és mit tud tenni ilyen helyzetekben, mi segíthet neki.
Lukáccsal sokat beszélgetünk tehát az érzéseiről és szokta emlegetni, hogy megfájdul a hasa, ha stressznek van kitéve. Ehhez elég az is, hogy kicsit késve, utolsó pillanatban érkezünk az edzésre, képes úgy befeszülni, hogy nem tud már bemenni, mert annyira megfájdul a hasa. De az is elég, ha hallja sírni a testvérét. (még úgy is, hogy előfordul, hogy pont ő az oka).
Múltkor éppen a fürdőszobában történt valami, a húga sírni kezdett a kádban, ő már kiszállt és törölközött. Mondtam, hogy menjen ki, öltözzön fel. Aztán később a konyhában, még mindig törölközőben, látom, hogy ül a széken és szuszog. Kérdezem, te meg mit csinálsz?
Kifújom a levegőt mert fáj a hasam a Letti kiabálásától.
Eszébe jutott, amit tanítottam neki, hogy, ha kifújja a levegőt, az segít abban, hogy elmúljon a hasfájása, ha túl feszült, vagy ideges. És megpróbálta alkalmazni. Érezte, hogy feszült, felismerte magán a jeleket és megpróbált segíteni magán.
Nagyon megdicsértem, hogy próbálkozott a légzéstechnikával és bíztattam.
Az érzékeny gyerekeknek életbevágó megtanulni ezeket, mint ahogyan az intenzív gyerekeknek az önkontrollt, az állhatatosaknak pedig az együttműködést. Mivel az eleven gyerekeknek mindezek sokkal több erőfeszítésbe kerülnek, mint az átlagos, könnyű temperamentumú gyerekeknek, ezért hatalmas nagy lépéselőnyre tesznek szert az életben azzal, ha már kicsi korban elkezdjük megtanítani nekik ezeket a készségeket, módszereket. Mint ahogy hatalmas nagy hátrány számukra, ha úgy nőnek fel, hogy ezekkel nincsenek tisztában.
Vajon miért nem tanítják a gyerekeknek ezt az iskolában (nálunk)?