Szülő és szakember egyben
Mikor valakivel beszélgetek a gyerekeimről és szóba kerül, hogy szakember is vagyok, akkor az az általános reakció, hogy de jó, hiszen akkor te tudod őket otthon fejleszteni! Milyen könnyű nektek és a gyerekeknek, hogy házon belül meg tudjátok oldani a fejlesztést. Nos, igen. Valóban ideálisnak tűnik a helyzet.
A probléma ott kezdődik, hogy a gyerekek általában idegennel jobban együttműködnek, mint a saját szülővel. Így rövid időn belül a hajamat tépem kínomban, hogy hogyan vegyem rá mégis, hogy dolgozzunk egy kicsit. Mivel a gyerek pontosan érezte, hogy melyik az a terület, ami neki nem fekszik, ellenállt a legtöbb motivációs kísérletemnek.
Ráadásul a fejlesztés alatt egy két pici gyerek még a lábunk alatt sertepertélt. Így nekem is nagyon nehéz volt rá figyelni és neki is a feladatra koncentrálni. Persze, hangot is adott neki, hogy őt zavarják a kicsik, és nem tud dolgozni.
Aztán odáig fajult a dolog, hogy már nagyon nagy könyörgések árán és semmilyen jutalommal nem tudtam rávenni, hogy csináljuk a tornát, ezért jobbnak láttam abbahagyni. Úgy gondolom, többet ártott volna a kapcsolatunknak a további erőltetés, mint amennyit a torna használt volna.
Szerencsére rátaláltunk egy olyan tornára, amivel ő sem érezte túlterhelve magát, mert valóban tíz perc volt az egész, és így könnyebben neki tudtunk állni.
Ha azt érzed, már nem éri meg a veszekedést, akkor jobb pihentetni a dolgot, vagy szakemberre bízni a fejlesztést. Ne hagyd, hogy a kapcsolatotok rovására menjen.