A GYEREKEK TÖBBSÉGE KÖNNYŰ TEMPERAMENTUMÚ; ÉLETTANI MŰKÖDÉSEIK SZABÁLYOSAK (EVÉS, ALVÁS). KÖNNYEN KIALAKUL, ÉS TARTHATÓ A NAPI RUTIN. MÁR PICI KORUKBAN IS KEVESET SÍRNAK, KÖNNYEN MEGNYUGTATHATÓAK. ÉRDEKLŐDÉSSEL, NYÍLTAN FOGADJÁK AZ ÚJ DOLGOKAT, JÓL ALKALMAZKODNAK A VÁLTOZÁSOKHOZ, PL. KÖNNYEN BESZOKNAK AZ INTÉZMÉNYBE, HANGULATUK ÁLTALÁBAN POZITÍV.
Ők a szomszéd gyerekei. Szerencsés esetben a tesók.
Van egy sztorim róluk. Amikor én már két kis eleven gyerek anyukája voltam, fölénk költöztek albérletbe egy család, ahol a nő a harmadik gyerekét várta, a két kisebb 2 és 4 évesek voltak. Nagyjából, mint az enyémek akkor. Már nagy pocakja volt és még sokat kellett takarítania az előző lakó után, így a kicsiket leengedte a közös udvarunkra, játszani. Beszólt nekem, hogy legyek kedves néha kinézni az ablakon a gyerekeire, mivel ő takarít. Az én konyha ablakom pont az udvarunkra nézett. Mondtam, hogy persze, de közben teljesen megrökönyödtem, hogy meri ott hagyni felügyelet nélkül a gyerekeket az udvaron, hiszen a kertkaput simán ki tudják nyitni (nem zárható) és különben is, bármi történhet, legalábbis az én két gyerekem kb. tíz másodperc múlva már az utcán lennének, vagy ki tudja hol, vagy épp egymást ütnék homokozó eszközökkel. Nem, ez nálunk teljesen elképzelhetetlen lenne. Figyeltem is a kis manókat rendületlenül, de ők nem csináltak semmit. SEMMIT, csak ültek és játszottak valamivel, bogarásztak a fűben, nézelődtek, beszélgettek. Nem akartam hinni a szememnek, de kb. egy órát elvoltak így, amíg az anyjuk értük nem jött és felvitte őket.
AZÓTA MÁR TUDOM, HOGY ŐK A KÖNNYŰ GYEREKEK.
Sosem ordítanak hangosan, ha netán mégis eltörik a mécses, akkor is csak halkan pityeregnek és ha anyukájuk megöleli őket, akkor gyorsan megnyugszanak, és szinte azonnal elmúlik a borús kedvük. Könnyen visszazökkennek a játékba, vagy épp egy másik tevékenységbe fognak. Nincs gondjuk az átmenetekkel, azzal, ha fel kell kelni, fel kell öltözni, fogat kell mosni, ki kell menni a mosdóba, be kell menni a konyhába reggelizni, ki kell menni az ajtón, be kell szállni a kocsiba, és az ovinál ki kell szállni, majd bemenni a kapunk, levetkőzni és bemenni a csoportszobába. Ez mind mind átmenet. A könnyen alkalmazkodó gyereknek ez semmiség, simán veszi az akadályokat. Fáradtan előfordul némi ellenkezés, de könnyen el lehet terelni róla a figyelmét azzal, hogy pozitív dolgokra irányítjuk, pl otthon vár egy finomság, segítesz majd nekem, sütünk palacsintát, meg fogunk állni a játszótéren, beugrunk a boltba és segíthetsz vásárolni. Vidáman ugrándoznak mellettünk a boltban, és ha azt mondjuk, most nem veszünk Barbit, csokit, kisautót, akkor egy kis morcos arc vágás után tovább lépnek ezen a megrázkódtatáson. Az esti rutin könnyedén zajlik, szívesen beugranak a kádba, elég egy kis hab vagy pár játék a vízbe. Persze, őket is kell noszogatni, vagy segíteni a fogmosásban, ha már fáradtak, és kisebb sírás is előfordulhat, de ez már biztosan a totális kifáradás jele, ilyenkor a legjobb gyorsan ágyba bújni és egy rövid mese után már álomba is szenderül a könnyű gyerek. Az éjszakát átalussza, ritkán ébred fel rossz álmokra.
Velük minden könnyedén megy, rájuk sosincs panasz az oviban, és őket könnyű szeretni, népszerűek, óvónénik, nagymamák kedvencei.
Kinek van könnyű temperamentumú gyereke?
A folytatásban hozom a következő típust, ami a vegyes temperamentum.