Egyszerűsítünk a mindennapokban. Mivel négy gyereket nevelünk (esetenként ötöt), ez számunkra életmentő dolog. Az egyszerűsítés nagy vonalakban annyit jelent, hogy rutinokat vezettünk be a mindennapi teendőkbe. Ez az esti vacsorázást is érinti, mivel elegünk lett abból, hogy ahányan vannak, annyi félét akarnak enni, és soha nem ér véget a “mit főzzek ma”. Nagyon régóta azt utáltam legjobban a napi főzésben, hogy ki kellett találni a másnapi, sőt aznapi (!) ebédet, vacsorát. Akár a boltban állva, ténferegve, nézelődve, ami jó abban az esetben, ha az ember kicsit ki szeretne kapcsolódni, szusszanni egyet munka után (gyerekek nélkül). De egyáltalán nem jó, ha közben gyerekek ugrálnak körülöttünk, és nagyon sietünk valahová, és még mindig nem tudom, hogy mi a bánatos eget főzzek.
Így aztán kitaláltuk, hogy a gyerekekkel közösen összeállítunk egy heti menüsort. Azokból az ételekből igyekeztünk válogatni, amit mindenki szeret, és a gyerekek is javasolhattak ételeket. Persze azért volt, amit megvétóztam, például, hogy minden nap pizza legyen vacsorára. Hétfőtől vasárnap estig megvan, hogy melyik nap mi kerül az asztalra vacsorára. Az ebédet nem terveztük meg, mivel mindenki intézményben eszik, még én is. Így azt csak hétvégére kellett kitalálni.
Eleinte érdekesnek találták az ötletet és nézegették minden nap, hogy mi lesz ma a vacsora. Volt, hogy kedvetlenül, vagy éppen vidáman vették tudomásul. De megették. Aztán ez így ment már vagy két hónapja, amikor a nagyobbik fiammal egyik este beszélgettünk:
-Anya, mi lesz a mai vacsi?
-Hát kicsim mivel ma itthon voltam (beteg a kicsi), ezért főztem ebédet magunknak, finom rántott húst, ebből maradt még, azt gondoltam, ma ez lesz a vacsora nektek is.
-De anya, azt hittem, legalább annyi jó lesz a mai napban, hogy tejbegríz lesz a vacsora!
-Miért, ennyire rossz napod volt? Meséld el!
Mint kiderült, nem volt különösen rossz napja az iskolában, de számított a megszokott menüre, és már attól jobban érezte magát, hogy arra gondolt, finom vacsora fogja várni. Eddig nem is gondoltam, hogy ennyire fontos lesz az egyszerűsítésnek ez a módja, de ma beláttam, ha nem is mindig mondják (pont ez a lényeg, hogy természetesen adódnak ezek a dolgok), attól még fontos nekik a napi rutin, az előre látható és várható dolgok, biztonságot ad és kiszámíthatóságot. Meggyőződhettem róla újra, hogy jót tesz az egyszerűsítés.
Az egyszerűsítésről is írok a készülő ebookban, az eddig megvalósított, bevezetett rutinokról és a tapasztalatainkról ezekkel kapcsolatban. És persze arról, hogyan segít mindez minket a dackorszakban. Ha érdekel a téma, csatlakozz hozzánk Facebookon, a társalgóban! Szeretettel várlak!
