A gyerekek, akik „feszegetik a határokat” valójában nem mást tesznek, mint szüleik személyiségét próbálják megismerni, tudni akarják, milyenek valójában, milyen értékeket képviselnek.
Ezt azért teszik, mert egyrészt munkaköri kötelességük, nekik erre azért van szükségük, hogy később a látottakat beépítség a saját személyiségükbe, azonosuljanak vele, mintázzák.
Azt az értékrendet akarják beépíteni saját személyiségükbe, amit tőlünk látnak, ezért tudatalatt kényszerítenek minket a határfeszegető viselkedésükkel, hogy megmutassuk, valójában hol vannak a MI SAJÁT határaink. Mert ez a legérdekesebb számukra. A legtöbb szülőnek viszont nehezére esik meghúzni a saját határait, emiatt a gyerekeknek sem tudják pontosan megmutatni, hogy náluk hol is húzódik pontosan a határ. Tehát a gyerekek arra kényszerülnek, hogy még jobban ráerősítsenek a határkereső viselkedésükre.
Minél bizonytalanabb vagy a saját határaidban, annál inkább fogják a gyerekek követelni azt tőled.
Minél bizonytalanabb vagy a saját határaidban, annál inkább fogják a gyerekek követelni azt tőled.