A szuperérzékenység nem régóta került a köztudatba, mint egy létező személyiségvonás. Az örökölt alaptermészethez tartozó egyik jellemvonás lehet ez, ami az emberek kb. 20%-nál megfigyelhető. Régebben persze nem így nevezték, hanem inkább túl félénk, introvertált, szorongó, különc, félős jelzőkkel illették ezeket az embereket. A képlet azonban kicsit árnyaltabb, mint hogy csupán arról lenne szó, hogy valaki túl félős vagy szorongó.
A kutatások szerint senki sem születik eleve túl félősnek, vagy túl szorongónak, habár a hajlam benne lehet bárkiben, attól függetlenül, hogy szuperérzékeny, vagy nem. Minden esetre a szuperézékenységről kijelenthetjük, hogy nem egyenlő a szorongással vagy félénkséggel, sem az introvertáltsággal. Még az introvertáltak aránya igaz, hogy magas, kb. 70%, vannak extrovertált szuperérzékenyek is.
A félénkség, szorongás inkább a negatív tapasztalatok talaján alakul ki, mely a túl érzékeny gyerekeknél gyakrabban előfordulhat, ha a környezete nem hangolódik rá, nem érti meg őt. Ha pl. újra és újra kényszerítik egy olyan helyzetbe, dologra, amitől ő túlterhelődik, ezért elkerülné.