Először is, nem vagy rossz szülő attól, hogy kiabálsz. DE vannak helyzetek, amikor érdemes változtatni ezen.
A kiabálással önmagában nincs gond. Ahogy korábban írtam, az önazonos, szükségleteit és érzéseit kifejező szülő még ha kiabál is, hiteles marad és megtanítja, hogy az impulzivitás elfogadható része a személyiségnek.
Ilyen vagyok. Elfogadom, és nem takargatom, tagadom. Kiabálok, ha felmegy bennem a pumpa. Nem fojtom el, nem iszok alkoholt, vagy dohányzom azért, mert bűntudatom van és szégyellem. Tudom, hogy a gyerek nem sérül, ettől nem. Sőt, megtanulja, hogy vannak a szüleinek szükségletei és érzései, melyeket ő is megtanul megnevezni és kifejezni.
A probléma ott kezdődik, amikor a kiabálás bántó a gyerekre nézve, és ez a bántó, romboló családi légkör állandósul otthon, legalábbis jóval több a hangos szó, mint a nyugodt beszélgetés. Ha folyamatosan emelet hangerővel beszélünk otthon, az jelzi azt, hogy nem vagyunk mi magunk sem nyugodtak, hanem egy állandósult feszült légkörben létezünk. A gyerekek átveszik érzékeny radarjaikkal ezt a feszültséget, és így a viselkedési probléma is állandósul. Ezért érdemes megvizsgálnunk, mennyire vagyunk mi magunk túl stresszesek, feszültek, nem emiatt van e túl sok kiabálás.
Az állandósult feszült légkörben kellemetlen élni és a gyerekek személyiség fejlődése is csorbát szenvedhet, mert nem tud akadálymentesen kibontakozni, hanem egy folyamatos szorongásban, összehúzódva kell léteznie.
Ezen változtatni érdemes, mert hosszú távon így senki nem érzi jól magát a családban, nem lesz harmónia és a viselkedés zavarok is állandósulhatnak. Ez egy ördögi kört indíthat el, mert minél rosszabb a légkör, minél rosszabbul érezzük magunkat, annál többet kiabálunk és így tovább…
A MÁSIK PROBLÉMA AZ ÁLLANDÓ KIABÁLÁSSAL AZ, HOGY JELZI A SAJÁT ÖNKONTROLL KÉSZSÉGÜNK ALACSONY SZINTJÉT IS.
Nem vagyunk ura önmagunknak. Erről korábban már írtam, de a lényeg, hogy minket sem tanított meg senki arra, hogyan tudunk önkontrollt gyakorolni, ezért nem is vagyunk rá képesek, de azt is érezzük, hogy ez így nem jó, nem mehet tovább. Ha gyakran elveszted a fejed, és nem vagy képes uralkodni az indulataidon, hiába szeretnél, újra és újra elszakad a cérna, és kiabálsz, és már nagyon utálod magad emiatt, akkor feltehetően azon túl, hogy impulzív természetű vagy, nem tanultad meg az önkontroll gyakorlását sosem.
A gond ezzel az, hogy így nem fogod tudni megtanítani a gyerekednek sem. Hogyan is tudnád, hiszen ők a példánkból, a tetteinkből tanulnak, azt mintázzák le, és így építik be saját személyiségükbe ezeket a lemásolt képességeket. Ha mi magunk nem vagyunk ennek a képességnek birtokában, akkor nem fogjuk tudni tovább adni sem.
Így aztán ezt a képesség hiányt fogja tovább vinni a gyerekünk a következő generációnak, és ő is csodálkozva áll majd a gyereke előtt, hogy miért ordítok, mikor megfogadtam, hogy soha nem fogok úgy kiabálni a gyerekkel, mint ahogy az anyám/apám tette.
Érdemes a csoportba vagy egyéni mentorprogramba jelentkezned, ha azt érzed, ezzel a területtel problémád van. Ez egy tanulható dolog, és életre szóló tudást szerzel magadnak, sőt, gyerekednek is ezt fogod tudni tovább adni. Mielőbb elkezded, annál biztosabb, hogy már mintázza és beépíti a fejlődő személyiségébe. Ezen kívül hamarosan egy nyugodtabb, harmónikusabb családi légkör alakul ki, melyben minden családtag jobban érzi majd magát és szárnyalhat.