Lehet, hogy észre sem veszed, nem is tudatosul benned, de elkezdesz pörögni azon, hogy már megint nem voltál elég türelmes, már megint elszakadt a cérna, már megint kiakadtál valami apróságon. És ostorozod magad, bűntudatod van, mert nem és nem sikerül a türelmesség.
SZERETNÉL TÜRELMESEBB LENNI?
Akkor az első lépés az, hogy ne akarj türelmesebb lenni! Ellentmondásnak tűnik, de ez a kezdeti lépés a fejlődés felé. Ismétlem, fejlődés és nem tökéletesség. Nem tökéletesek szeretnénk lenni, hanem elég jó szülei gyerekünknek. Hiszen nekik nincs szükségük tökéletes szülőkre, ehelyett önazonos, hiteles szülőkre van szükségük. Ezért engedd el a megfelelési kényszert, és ne akarj türelmesebb lenni. Ez csak az első lépés, de lehet, hogy felszabadító, megkönnyebbült érzést hoz.
EGYELŐRE EZT GYAKOROLD: ENGEDD EL AZ ÉRZÉST, HOGY TÜRELMESNEK KELL LENNED. NINCS KELL, NEM KELL LENNED SEMMILYENNEK, AHHOZ HOGY HITELES LEGYÉL, FŐLEG NEM TÜRELMESNEK.
Gondold át, hogy mennyi energiát pazarolsz el arra, hogy türelmes próbálsz maradni, vagy milyen sok energiát emészt fel, hogy állandóan emészted magad azon, hogy nem voltál elég türelmes, már megint. Pörögsz rajta, este nem alszol, gyötör a bűntudat.
Ki mondta, hogy akkor leszel jó anya, ha türelmesebb leszel? Ha soha nem lesz egy hangos szó a házban, ha a gyerek (amúgy halálra idegesítő) akcióit egy zen mester nyugalmával fogadod?
Ehhez nem türelemre van szükséged, hanem lobotómiára vagy napi egy üveg vodkára.
A mai jó hír: nem kell türelmesebbnek lenned.