Halljuk ezt a jó tanácsot, ami majd segít rajtunk és biztosan nem fogunk többet kiabálni, dühöngeni, kiakadni, ha megfogadjuk. Hát persze, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lenne senki ebben a csoportban, mindenki egyszeriben türelmes lenne, ha rájönne, hogy csak meg kell fogadni, mától türelmes leszek, ígérem és hipp hopp, varázs ütésre működne a dolog.
Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Egyszerű, de azért nem ennyi, hogy határozzuk el és kész. Sőt, az elhatározás egy zsákutca, az a tapasztalatom.
Hogy miért? Mert az ember hamar rájön arra, hogy nem elég türelmes, látja, hogy naponta kiakad, kiabál, olyat tesz, amit megbán. És érezzük, hogy ez nem jó.
Nem kell azt mondani, hogy legyünk türelmesek, erre magunktól is rájövünk. De ha még a környezet is ráerősít, hogy legyél türelmesebb, akkor majd türelmesebb leszel, akkor elkezdünk erre a témára ráfeszülni, és görcsösen, egyre jobban akarunk türelmesek lenni, és annál jobban nem megy.
Mert a ráfeszülés pont az ellenkezője annak, ami a türelmességhez vezet. Folytatom!