Az én történetem röviden.
Elmesélem az én sztorimat. Amikor én még nagyon az elején jártam, fiatalon, első gyerekkel, senki sem volt, aki megértett és segített volna, ha máshogy nem azzal, hogy nem bagatellizálja a problémáimat. Nem ad kéretlen tanácsokat, hanem helyette meghallgat, vagy tehermentesít néhány órára, pl. vigyáz a gyerekekre. Nem engem hibáztat, mikor már amúgy is bűntudattal voltam tele.
Bárcsak lett volna valaki, aki azt mondta volna, ne aggódj, ez nem a te hibád, te mindent megtettél, jó anya vagy. És ha nem tettél meg mindent, mert épp ennyi telt az erődből, az is pont elég. Nem kell tökéletesnek lenned!
A környezetem szerint nem voltam elég jó. Ők jobban tudták, hogyan kellene csinálni, mit kellene máshogy, így meg úgy. Persze, senki sem volt a gyerekemmel, csak én 0-24-ben. Könnyű a partvonalról osztani az észt, mondom most. Aki nincs benne, annak fogalma sincs..
De akkoriban én jobb akartam lenni! Majd én megmutatom. Minél rosszabbul mentek a dolgok, annál görcsösebben akartam jobban csinálni. Maximalizmus, ugye..És annál rosszabbul éreztem magam..
Nem értettem, miért nem megy nekem, ha mindenki másnak olyan könnyedén megy ez?
Miért vagyok képtelen kontrollálni a gyerekem, miért nem hallgat rám?
Miért nem teszi azt, amit szeretnék, szépen kérek, kiabálok, akkor sem? Ha türelmes vagyok, az sem elég, és hát egy idő után elszakad a cérna…
Miért nem olyan, mint a többi gyerek a játszótéren?
Miért kell gyomorgörccsel elindulni bárhová, mert előre tudom, hogy ki fog borulni és az egész utca/pláza/játszótér/bolt azt hallgatja majd, hogy ordít és én tehetetlen vagyok.
Észre sem vettem, de már az állandó fáradtságtól teljesen zombi lettem. Félálomban mászkáltam otthon, türelmem nem volt, azonnal robbantam minden apróságon.
Közben folyamatosan pörögtem, tanár vagyok, óvónő, rengeteget tanultam a gyerekekről, az NEM lehet, hogy NEKEM NEM MEGY.
Ezért folymatosan bújtam a szakirodalmat, tanfolyamokról tréningeken át mindent végig rágtam, elolvastam, kipróbáltam. Nem hozott semmi tartós javulást.
Aztán pár évvel (és gyerekkel) később rátaláltam arra, ami alapjaiban változtatta meg a szemléletemet, és gondolkodásomat a gyereknevelésről.
Rájöttem, hogy a különféle csodamódszerek és praktikák azért nem működnek, mert nincsenek a gyerekre szabva.
Hát persze, csaptam a homlokomra, hogyan is működhetne EGY féle módszer MINDEN egyes gyereknél? Hiszen ahány gyerek, annyi féle.
Na jó. De akkor honnan tudjam, mi az, ami nekünk működik? Egyáltalán van ilyen? Már kezdtem feladni, és azt gondoltam, a mi esetünkre nincs megoldás.
Ekkor bukkantam rá a temperamentum kutatás eredményeire és tanulmányozni kezdtem a temperamentumot.
A temperamentum olyan egyéni, velünk született dolog, mint a szem szín.
És mint olyan, nem megváltoztatható. Ezért hiába is akartam én, hogy a gyerekem más legyen. A szeme színét sem lehet megváltoztatni, a temperamentumát sem.
Alapjaiban egyik embert sem lehet megváltoztatni. Tanulhatunk dolgokat és alakíthatunk a viselkedésünkön, de a temperamentumunkon nem tudunk változtatni.
Ezért nem új módszerekre van szükségünk, hanem a gyerekünkhöz igazodó, személyre szabott módszerekre.
Emellett a pozitív nevelési módszerekre, amelyek segítenek minket is abban, hogy más szemüvegen keresztül lássuk a gyerekünket.
Nagy megkönnyebbülés volt ez a felfedezés, mivel a gyerek megváltoztatására tett kísérleteim sorra kudarcba fulladtak. Azonban az én hozzáállásomon tudtam változtatni. A pozitív nevelési módszereket meg tudtam tanulni. A gyerekem temperamentumának kielemzésével megismertem alaposan az ő szükségleteit. Ezek ismeretében ki tudtam dolgozni azokat a módszereket, amelyek pontosan illeszkedtek hozzá, ezért működtek! Persze, ez bele kerül némi kísérletezésbe is, és kell hozzá egy jó adag kreativitás, de nem lehetetlen!
Már az is nagy lépés volt, hogy máshogy néztem az egész nevelés projektre. Nem egy megoldandó feladatot láttam a gyerekben, hanem egy csapattá váltunk ebben. Egy egymást szerető és segítő csapattá.
Le kell cserélnünk a bennünk futó lemezt, új narratívára van szükségünk, hogy megállítsuk azt a negatív spirált, amely egyre jobban eltávolít érzelmileg a gyerekünktől.
Jelentem, a dolog azóta is működik. Lehet újra szeretetteljes kapcsolatunk gyerekünkkel. A szeretet lesz majd a fő motiváció abban, hogy ő igyekezzen jól viselkedni és megfelelni nekünk.
Nagyon leegyszerűsítve a SZERETET a kulcs.
Ez leírva tök jól hangzik, túl egyszerűnek tűnik, nem? Hiszen szeretjük a gyereket, még ha kiakaszt is naponta ezerszer.
Eljuthat a kapcsolatunk arra pontra is sajnos, amikor már nem érezzük ezt a szeretetet, mert olyan negatív spirálba kerülünk bele, ami egyre lejjebb visz érzelmileg, eltávolodunk egymástól…
Ez rossz, mert egyre nagyobb a bűntudatunk, emiatt egyre nagyobb hibákat követünk el, pl. engedékenyebbek vagyunk, mert kompenzálni próbáljuk a bűntudatunkat. És egyre lejjebb és lejjebb kerülünk….
Ez rossz, mert egyre nagyobb a bűntudatunk, emiatt egyre nagyobb hibákat követünk el, pl. engedékenyebbek vagyunk, mert kompenzálni próbáljuk a bűntudatunkat. És egyre lejjebb és lejjebb kerülünk….A lényeg a részletekben rejlik, apró, de lényeges különbségekben, amik nem csoda dolgok. Tanulható, gyakorolható, csiszolható képességek.
Sok sok szülővel való beszélgetés után átlátom azt, hol van a probléma gyökere, egy két beszélgetés után és tudok segíteni abban, hogy a spirálban felfelé indulj el és egyre feljebb kerüljetek! Megtanítom, hogyan kommunikálj úgy, hogy ne vesztes vesztes helyzeteket teremts, hanem mindkét fél megelégedettséget érezzen. Megtanítom az együttműködő konfliktus megoldást. Azt, hogy hogyan tudod megtanítani a gyerekednek az önkontroll képességét és hogyan tudod megnyugtatni. Hogy hogyan ne érezz bűntudatot többé, amikor nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretted volna.
Nem egy merev módszert tanítok neked, annál sokkal többet! Szemléletmódot, hatékony, együttműködő kommunikációt, konfliktus megoldást. Olyan szemléletmódot, amely végig kísérheti utadat a gyereked felnőtté válásáig és azután, és mindig működik, mert nem egy módszer, hanem egy létforma.
Segítségével mindig ki tudod találni a legjobb módszert, amely illik a te gyereked személyiségéhez, temperamentumához, és az adott helyzethez ,így működni is fog. És sok mindent könnyedén el fogsz engedni, mert ez mindenki érdekét szolgálja.
A mi történetünket egy könyvben is megírtam, számomra ez hozott végre teljes feloldozást és feldolgozást a múlt tekintetében. Ha érdekel, mi hogyan mentünk végig az úton akkor a menüben keresd az ebookot.