Ezt a módszert szerintem sokan használjuk is, ha nem is tudatosan. Kádár Annamária pszichológus előadásán épp a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséről mesélt,tőle hallottam a módszert. Egy viccen keresztül mutatta be a lényeget:
Anyuka és gyereke bevásárolnak. A gyerek hangos hisztirohamban fetrengve, üvöltve, kiabálva, Anyuka mellette nyugodtan sétálva, igyekszik mindent a kosárba tenni, és haladni a pénztárhoz.
Anyuka
-Etelka, nyugodj meg, mindjárt végzünk!
A gyerek nem lankad, egyre hangosabb. Anyuka már a sorban áll és mondogatja tovább:
-Etelka, nyugalom, mindjárt sorra kerülünk!
A gyerek változatlanul üvölt. Anyuka higgadtan:
-Nyugodj meg Etelka már csak pár perc és kimegyünk!
A mögötte álló férfi megszólítja:
– Asszonyom, csodálatos, milyen szépen próbálja Etelkát megnyugtatni. Hogy tud ilyen nyugodt maradni?
– De uram, Etelka én vagyok!
A módszer egyszerű és nagyszerű. Vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs más megoldás,mint megpróbálni minden körülmények között nyugodtnak maradni.
Velünk ez legutóbb az autópályán esett meg. Hat éves fiamnak pisilni kellett, természetesen pihenő, lejáró sehol a közelben. Egyre hangosabban mondogatta, miközben mi nyugtatni próbáltuk. Persze a végén már hisztis sírásba torkollt az egész, mire meg tudtunk állni. Ilyen esetben nem tud az ember mást tenni, mint hogy higgadt marad. Na igen, könnyű mondani, ilyenkor úgy érzem, szétrobbanok az idegtől. De mióta tudatosan használom az Etelka módszert, megpróbálok nagy levegőket venni és mondogatom magamban, hogy mindjárt vége, mindjárt vége.
Írjátok meg, ha van hasonló történetetek az Etelka módszerrel kapcsolatban! :-)
